Aggasztó híreket hallottam; azt remélem, hogy nem igazak!
Állítólag az utóbbi időkben több olyan fertőzés történt súlyos klinikai és kórházi műtéteknél, amilyen korábban nem, vagy csak nagyon ritkán fordult elő. A hírek „forrásai” magyarázatokkal is szolgálnak.
Elöljáróban szögezzük le, hogy nem csupán hazánkban, hanem másutt is ismert Semmelweis Ignác Fülöp (1818–1865) magyar orvos, az „anyák megmentője”. Ő jött rá, hogy a szülés utáni „gyermekágyi láz” oka túlnyomó részben abból ered, hogy az orvosok és az orvostanhallgatók a boncteremből mentek a szülőszobába, s fertőzték meg az anyákat, mert nem mostak kezet megfelelően. – Semmelweis szigorúan megkövetelte a fertőtlenítő klóros kézmosást, és a fertőzések gyakorlatilag megszűntek.
A kórházi-klinikai tisztasággal kapcsolatos „kifogások”, persze, később is igen gyakoriak voltak. – Miért járnak az orvosok az utcára és a (nemrég még) füstös éttermekbe ebédelni ugyanazokban a ruhákban (fehér köpenyekben), amelyekben a kórtermekben és műtőkben is tartózkodnak? – hangzott el minduntalan a kérdés, ámde ez inkább csak elvi jellegű volt, hiszen fertőzések emiatt nemigen történtek.
Sajnos, mostanában viszont történnek, s erre vonatkoznak az előbb beharangozott magyarázatok, amelyek igen súlyosak és félő, hogy nem is alaptalanok.
Korábban a kórházak és klinikák maguk gondoskodtak a tisztaságról, a takarításról. Maguk alkalmaztak takarítónőket, maguk ellenőrizték azok munkáját. Az illetők megismerték a helyszínt, a kórtermeket, műtőket, valamint törekedtek a legtökéletesebb tisztaság elérésére, mert ellenkező esetben a kórház/klinika vezetői hamar elküldték és megbízhatóbb ember után néztek.
Később, mondjuk úgy, hogy napjainkban, a takarítás másképpen történik. Ezt a feladatot egy „takarító cég” szerződés alapján, külsősként végzi. A dolgozókat ő alkalmazza és „ellenőrzi”. Azaz, ellenőrizné, ha tudná, mit kell ellenőrizni, hiszen egy műtő nem csupán egy egyenes folyosó, amit elegendő alaposan felmosni és máris ragyog, arról nem is beszélve, hogy a „cég” dolgozói is állandóan változnak, cserélődnek, így aztán maga a takarító sem tudja igazán, mit kellene tenni, ezért inkább műtő terem közepét törli föl sebtiben, máshoz hozzá sem mer nyúlni takarítás céljából, mert mit lehet tudni, nem támadja-e meg közben valami furcsa nevű gép, mint pl. a CT, netán az MRI...
Bezzeg a kórtermekben merőben más a helyzet. Ott jó nagyokat lehet kopogtatni az ágyak lábain, hogy az esetleg szundikáló beteg is vegye észre, hogy ott igen alapos takarítás folyik, s annak alapján minél hamarabb zavarják ki az ott fekvők a csörömpölő takarítót...
Állítólag korábban a takarítókat kioktatták, hogy a műtőket ne azokkal az eszközökkel takarítsák, amelyekkel a folyosókat és a WC-ket; ne ugyanazokkal a rongyokkal töröljék a mosdókagylókat, amelyekkel a WC-kagylókat takarítják. Ma azonban a takarító cégek olyan modern gépekkel látják el dolgozóikat, amelyekkel könnyen be lehet jutni a WC-be és a műtőbe egyaránt, és persze, a takarítószerekkel is nagyon-nagyon kell ám spórolni.
Arról is szólnak a hírek, hogy valahol valaki olyan fertőzést kapott valami baktériumtól(?), amely miatt már közvetlen veszélyben van az élete és az orvosok sem tudnak mit tenni súlyos betegsége ellen, de a „kórelőzmény” már tartalmazza, hogy a kialakult helyzet oka valószínűleg a korábbi műtét során elkapott „ismeretlen baktérium-fertőzés”. – Szörnyű kilátások!
Aggasztó híreket hallottam; csak remélem, hogy nem igazak!
