Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) a bevezető részében (NEMZETI HITVALLÁS) a témánk szempontjából fontos előírásokat tartalmaz.
Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét.
A velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők.
Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.
Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez.
Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.
Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk.
Talán ennyi is elég lehetne, ám ha már belekezdtünk, idézzük föl az Alaptörvényünkben szereplő egyéb, a nemzet egységét célzó rendelkezést is:
D) cikk Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.
Sokan emlékezhetnek, hogy hasonló előírások a korábbi alkotmányunkban is megvoltak, ám hiányoztak a közvetlen érvényesítésükhöz szükséges részletesebb szabályok.
Ma már a Magyarország határain kívül élő nemzettársaink is rendelkeznek választójoggal a magyar Országgyűlésbe, az itt élő más nemzetiségűeknek is lehetnek képviselőik parlamentünkben.
Azt is tudjuk, hogy a XX. század második felének szocialista időszakában csak az „állami” és az „országos” kifejezések élhettek, a „nemzeti” csak igen kivételesen. – Szerencsére, ez az idő is elmúlt.
Elegáns és méltó gesztus lenne, ha az Országgyűlés nevét Nemzetgyűlésre változtatná idén tavasszal az újonnan megválasztott parlamentünk. – Lehetne ez pl. a legelső érdemi döntése!
Persze, ehhez az Alaptörvény módosítására van szükség, de talán ez lenne az a javaslat, amelyet bármely ellenzéki erő az elveinek feladása nélkül támogathatna...
Dixi et salvavi animam meam!
