A Borsonline a 2015.10.02-i számában Biszku Béla perének újabb fejleményeiről számolt be.
Frissebbnek, beszédesebbnek tűnt, de azért kétszer is elbóbiskolt a bíróságon Biszku Béla. A 94 esztendős, volt kommunista belügyminiszter 2012 óta tartó pere első fokról kezdődött újra tegnap a Fővárosi Törvényszéken...
A Biszku elleni vádak között háborús bűncselekmény, a kommunizmus bűneinek nyilvános tagadása és lőszerrel való visszaélés is szerepel.
Az orvos szakértő véleményéből egyébként kiderült: Biszkunak felfekvései vannak, mentális és fizikai képességei, figyelme erősen korlátozott, továbbá magas vérnyomás betegségben szenved. Korábban a Bors tudta meg, hogy a volt belügyminiszternek gerincproblémái is vannak.
Erről volt szó később a televízióban is, ahol föltették a kérdést: az idős korra és a súlyos betegségekre tekintettel lehet-e még jogi felelősségre vonni a vádlottat, vagy már csak a politikai felelősségre vonásra van lehetőség?
Kár, hogy a tv munkatársa olyan fogalmat használ a munkája során, amelynek nem ismeri a tartalmát, ráadásul más kategóriával keveri, ezért értelmetlen a kérdése.
A jogi felelősségre vonás lényege, hogy valakinek a magatartása a jogszabályok szerint alapot ad a negatív megítélésre, és az általában erre jogosított szervek (pl. bíróságok, szabálysértési hatóságok, munkáltatók stb.) megállapítják a szabályszegést és alkalmazzák a lehetséges szankciót – minden esetben jogszabályra hivatkozva és részletesen indokolva a döntést.
A politikai felelősségre vonás lényege, hogy valakit megválasztanak vagy kineveznek valamely tisztségre vagy pozicióba, és mindaddig, amíg az illető bírja a megválasztó „bizalmát”, a helyén marad, ám ha megszűnik ez a bizalom, a megválasztó (kinevező) elmozdítja (felmenti, „kirúgja”) az illetőt. Itt tehát van „bizalmi elem”, kell egy tisztség, amelyből el lehet mozdítani valakit, és nem kell indokolni a megbízás megszüntetését, elegendő azt megemlíteni, hogy megszűnt a bizalom a felmentett iránt. (Erre tipikus példa lehet a miniszterelnök elleni „bizalmatlansági indítvány”, ami a kormányfő bukását okozhatja, hiszen ha a parlament „megvonja a bizalmat” tőle, talán senki sem tudja pontosan meghatározni a távozás igazi okát...)
És, persze, van az erkölcsi felelősségre vonás – azaz ilyen nincs, mert hiszen ez nem „felelősségre vonás” a szó valódi értelmében. Ebben az esetben van jogilag értékelhető negatív magatartás, ám a jogi szankcionálás érvényesítése (végrehajtása) valamely ok(ok) miatt nem lehetséges („büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okok”, mint pl. elévülés, beszámíthatatlanság), vagy a kiszabott büntetés végrehajtásának ellehetetlenülése (súlyos, magatehetetlenséget okozó betegség, testi-lelki megterhelést elviselhetetlenné tevő elaggott kor stb.). – Itt legfeljebb a társadalmi rosszallás lehet a szankció, magunkban „elítélhetjük” az illető cselekedeteit, ám ebből az érintett mit sem érez, számára ez nem minősül felelősségre vonásnak, sem szankciónak.
Nem kell hozzá semmiféle alaposabb elemzés, hogy belássuk: a „politikai felelősség” emlegetése teljesen értelmetlen az agg, beteg egykori kommunista belügyminiszter esetében, nála legfeljebb az erkölcsi/morális felelősség kérdése merülhet föl, ennek pedig nincs igazán „hatékony” szankciója...
Már csak ezért is hiba a fogalmak összekeverése!
