Hallgató – Az egyetemeken és a főiskolákon hallgatók képzése folyik, még akkor is, ha sok oktató kollegina és kollega – sőt, horribile dictu, még rendszerint maga az oktatási miniszter is! – diákoknak nevezi őket. (Pedig elegendő lenne csupán a felsőoktatásról szóló törvényt átfutni, ha máshonnan nem, abból is egyértelműen kitűnik, hogy szabályai a hallgatók jogállására vonatkoznak. Ez még akkor is igaz, ha a hallgatók diák-hitelt vehetnek fel...) A diákok a középiskolában tanulnak, az általános iskolában pedig tanulók vagy kisdiákok koptatják a padokat.
Törvénytervezet – törvényjavaslat – Egy készülő törvény szövege mindaddig, amíg be nem nyújtják azt a házelnöknek, tervezet, azt követően pedig javaslat. Az országgyűlési üléseken tehát a képviselők mindig törvényjavaslatot tárgyalnak/vitatnak, még akkor is, ha minduntalan törvénytervezetet emlegetnek. Bizonyára arra emlékeznek, hogy középiskolában azt hallották: akkor szép a fogalmazás, ha kerülik a szóismétléseket. Nos, ők szorgalmasan cserélgetik is az említett kifejezéseket, mert nem tudják, hogy az általuk felváltva használt szavak nem szinonimák. – Elismerem, ez valóban nem túl jelentős probléma, ám szakmailag akkor is pontatlan...
Törvényhozás – törvénykezés – Ez talán az előbbinél némiképp súlyosabb tévesztés. Törvényhozás az a parlamenti tevékenység, amelynek során a képviselők egy jogszabályt, törvényt fogadnak el. Ennek értelmében ismert a hatalmi ágak elválasztása kapcsán is a „törvényhozó” (végrehajtó stb.) hatalom. A törvénykezés viszont bíráskodást, a bíróságok által végzett igazságszolgáltatást jelenti. (A törvénykezési szünetben – pl. nyáron – a bíróságokon nem folytatódnak a perek, nem születnek ítéletek stb.) Summa summarum: a törvényhozás a parlamentben, a törvénykezés a bíróságokon folyik.
„Engedélyezett tüntetés” – Ez a legsúlyosabb, a probléma érdemét is érintő nyelvhasználati hiba. Közismert, hogy a gyülekezés illetve a demonstráció (tüntetés) alkotmányos alapjog, ennélfogva ez nem függhet semmiféle hatóság, szerv engedélyétől, még kevésbé az elnéző vagy megértő nagylelkűségétől. Az erre vonatkozó törvényi rendelkezés sem azt tartalmazza, hogy tüntetésre a rendőrségtől „engedélyt kell kérni”, hanem azt, hogy a tervezett demonstrációt „be kell jelenteni”. (A jogász számára a bejelentés és a kérelem közötti különbséget talán nem kell magyarázni!). – Az, hogy a joghoz nem értő újságírók nem érzékelik a különbséget, baj ugyan, de talán még elnézhető nekik. Az viszont, hogy politikusok, magas beosztású rendőrök, gyakran miniszterek stb. minduntalan „engedélyezett” tüntetésről beszélnek, már több, mint nyelvi slendriánság. Olykor riasztó, mert ilyeneket hallva néha az az érzése támad az embernek, hogy maguk is azt hiszik, hogy engedélyük nélkül tilos a demonstráció. Óriási tévedés, mert nem kell a tüntetéshez a rendőrség engedélye! – Persze, azt jogszabályi felhatalmazás alapján előzetesen betilthatják, ha a törvényben foglalt feltételek fennállnak (mint pl. a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működésének súlyos veszélyeztetése stb.).
„Viszonválasz” – Igen, viszon-válasz, nem pedig viszont-válasz, mint ahogyan – sajnos – minden jogszabályban, a Házszabályban is leírva szerepel, sőt, mindenki t-vel mondja az Országgyűlésben. Ez egyébként „a vitában, levelezésben válaszra adott válasz”. (Vö. A magyar helyesírás szabályai. Tizenegyedik kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984, 409. p., ugyanígy: Magyar Értelmező Kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972, 1504. p.)
„Minisztériumi rendelet” – pedig nincsen, még akkor sem, ha ezt eléggé gyakran hallhatjuk! Rendeletet kiadni ugyanis nem „a minisztérium”, hanem az annak élén álló miniszter jogosult; a helyes megnevezés tehát: miniszteri rendelet.
