Csodálkozol a kokainistán,
s nem érted?
Gondolkozzál az okain is tán –
s megérted!
(Kosztolányi Dezső: Comprendre c'est tout pardonner)
1. „L’État c’est moi” („Az állam én vagyok”) – mondta állítólag XIV. Lajos, a francia napkirály (1643–1715), amikor az államot és a királyt emlegették előtte. Persze, az állam nem egy személy, még ha azt egy király mondta is magáról, hanem egy intézmény, egy szervezet („erőszakszervezet”?), amelynek létrejöttét jól hangzó, logikus érvekkel magyarázza Thomas Hobbes (1588–1679) angol filozófus.
2. Hobbes magyarázata. – Az emberek a fejlődésük ősi állapotában rettenetes körülmények között éltek: a „bellum omnium contra omnes” („mindenki háborúja mindenki ellen”) állapota volt a jellemző; mindenki a saját fennmaradásáért küzdött, senkinek az élete nem lehetett biztonságban. – Rá kellett jönniük, hogy csak úgy maradhatnak fönn, ha társulnak a védelmükre, ha „egyesült erővel” gondoskodnak létbiztonságukról. Ennek érdekében „szerződést” kötöttek egy közös hatalom létrehozására, azzal a feltétellel, hogy ebbe mindenki beadja a saját kis „hatalmát”, de cserébe ez az erős közhatalom védje meg őket, garantálja biztonságukat.
Tudjuk, hogy hajdanán az állam nem ilyen ideális módon jött létre, mégis, ez a koncepció is utal az egyik meghatározó, döntő szerepére: a belső rend fenntartására, amelyet mindenki elismer és elvár ma is az államtól.
3. Jogos kérdések. – Ugye, mindenki hallott már afféle méltatlankodó-türelmetlenkedő kérdést, hogy miért nem gondoskodik az állam a bíróságok jogerős ítéleteinek végrehajtásáról (miért kell a jogosultnak verőlegényeket küldeni az adós nyakára, hogy behajtsák a megítélt követelést)? Miért nem lehet sötétedés után nyugodtan sétálni bármelyik parkban, anélkül, hogy kockáztatnánk kirablásunkat vagy testi épségünket? Miért nem védi meg az állam a becsületes kisember alkotmányosan is védett tulajdonát? Miért a becstelenek, a bűnözők jogairól kiabálnak mindenfelé, miért nem a becsületesek védelme és nyugalma az első? Ki merészeli az adófizetők egyre több pénzét kérni, sőt elvenni, ha buta módon pazarolja értelmetlen, fölösleges célokra? – sorjáznak a kérdések, de még sokáig lehetne folytatni a hasonlókat.
4. Mit csinál az állam? – Sajnos, az állam, pontosabban nevében fellépő kormányzat hazudik és gyáván meghunyászkodik.
A hazugságra itt nem direkt politikai vádként utalok, még kevésbé akarok „belerúgni” egy, már „döglött oroszlánba”. Arra gondolok, hogy elhíresült „őszödi” beszédében 2006. május 26-án az akkori miniszterelnök pl. ilyeneket mondott:
„… Gyerünk előre! Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt, mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? … Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni! … Persze, hogy bonyolult az egészségügynek a dolga. De hát amelyikünk bemegy egy egészségügyi intézménybe, tudja, hogy hazugságok sokaságára épül ...”
Bizony, bizony, a folyamatos hazudozás nem szép dolog. Már a közmondás is úgy tartja, hogy hamarabb utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát. Ennél azonban jóval nagyobb baj az, hogy nemigen tanulnak belőle. Ide idézek néhány sort egy magyarul is megjelent műből. Azt javaslom a Nyájas Olvasónak, hogy míg ismerkedik a szöveggel, próbálja megtippelni, hogy az az őszödi beszéd előtt vagy után íródott:
„… nem tör ki mindig forradalom, valahányszor kisebb hibák történnek a közügyek intézésében. Az emberek lázadás és zúgolódás nélkül eltűrik, ha a vezetők súlyos hibákat követnek el, ha sok rossz és alkalmatlan törvényt hoznak, és eltűrik mindazokat a botlásokat, amelyek az emberi gyarlóság velejárói. De ha visszaélések, hazugságok és mesterkedések hosszú sorozata – melyek közül mindegyik ugyanabba az irányba mutat – nyilvánvalóvá teszi a tervet az emberek előtt, akik kénytelenek már érezni, hogy miféle uralom alatt élnek, és kénytelenek látni, hogy merre tartanak a dolgok., akkor nem csoda, ha az emberek összeszedik magukat, és megpróbálják olyanok kezébe adni a hatalmat, akik biztosítják számukra azokat a célokat, amelyek nélkül a régi nevek és tetszetős formák nemhogy jobbak volnának, de sokkal rosszabbak a természeti állapotnál vagy a puszta anarchiánál, mivel a kellemetlenségek itt ugyanolyan nagyok és ugyanolyan súlyosak, orvoslásuk viszont nehezebb, és kevésbé van rá remény.”
Aki azt gondolta, hogy az őszödi beszéd előtt jelent meg, annak van igaza. Ámde mennyivel előtte? Az nyert, aki úgy számolta, hogy 317 évvel. Igen, 1689-ben jelent meg John Locke (1632–1704) „Two Treatises of Government” c. műve, amely „Értekezés a polgári kormányzat igazi eredetéről, hatásköréről és céljáról” címmel hozzáférhető magyar nyelven (Gondolat Kiadó, Budapest, 1986), az idézet a 198. oldalról való. – Lám, a „visszaélések, hazugságok és mesterkedések hosszú sorozata” már jó háromszáz évvel korábban is ismert és feltűnő volt, bár ez a mostaniakat egyáltalán nem menti!
A gyávaság talán még alaposabb magyarázatra szorul. A napjainkra elterjedt agresszív liberalizmus üli pusztító torát hazánkban is. Ismeretes, hogy a liberalizmus (az a bizonyos „szabadelvűség”) lényegében a felvilágosodás eszméjén alapuló filozófia, amelynek alaptétele az egyén gyakorlatilag korlátlan szabadsága, mindenféle kényszertől mentessége. Ebbe a vonulatba illeszkedik az, hogy a gyereknek hagyni kell személyisége szabad kibontakoztatását, mint pl. ha ki akar menni az iskolai óráról, nem szabad erőszakkal marasztalni; ha nem akar leckét írni délután vagy hétvégén, nem szabad neki házi feladatot adni; ha nem akar megbukni az abszolút buta kisgyerek (bár talán az ilyen nem is abszolút buta…), nem szabad megbuktatni; ha meg akarja verni a tanárt, engedni kell, mert a tiltás akadályozza a fiatal egészséges fejlődését; ha drogozni akar, nem szabad megtiltani, mert megsérül érzékeny lelkecskéje; ha lop és felnőtteket rabol ki, nem szabad megbüntetni, mert az is lelki sérülést okoz; úgyszintén ahhoz, hogy jobban ki tudja bontakoztatni személyiségét, az iskolákban és az egyetemeken a homoszexualitásról, a leszbikusságról információs kampányt kell szervezni, nehogy „tudatlansága miatt” normális erotikájú emberré „fajuljon” stb. – Ezeket a „törekvéseket” szándékosan éleztem ki az oktatás területére. Ez ugyanis az a terrénum, amelyen a legkártékonyabb minden zavaros intézkedés, hosszú távon is nehezen korrigálható hátrányokat okoz az egész társadalomnak.
De hát mi a probléma a liberalizmussal? Mi a probléma azzal az eszmével, amely a XIX. század első felében meghatározta a reformkor egész szellemét, Kossuth- és Széchenyi-típusú óriásokat adott hazánknak is? Hogyan válhatott egy ilyen filozófia mára ennyire értékvesztetté, ennyire megvetendővé?
Nos, az eszmével – mutatis mutandis – ma sincs baj. Baj inkább az alkalmazóival van, azokkal a nyilvánosságot áhító „bátor harcosokkal”, „elszánt jogvédőkkel”, akik valamikor olvastak-tanultak a liberalizmusról, az egyén szabadságának nagyszerűségéről, és most tűzön-vízen át küzdenek érte. Igen ám, csakhogy egy dolgot nem tudnak ezek a „liberálisok”, nevezetesen azt, hogy a liberalizmus akkor érte el „világra szóló” sikereit, amikor a társadalom igen magas szintű morális állapotban élt, az erkölcsi szabályok (igen, a valláserkölcsiek is) széles körben ismertek, elfogadottak és alkalmazottak voltak. Ekkor a szabadság – a morállal párosulva – csodákat művelt, most azonban a szabadság – az erkölcsi szabályok teljes híján – csak szabadosságot, totális züllést hozhat.
Itt térünk vissza a gyávaság problémájára. Az államnak kellene gondoskodni a felnövő generáció oktatásáról, alkalmazni a bevált recepteket, mert bebizonyosodott, hogy azok az államok lettek igazán sikeresek a fejlődésben (Japán, Németország, Svédország stb.), amelyek az oktatásra különös figyelmet fordítottak. A kormányzat azonban nem irányíthatja eredményesen az oktatást, mert nem elég határozott. Sok helyen lenne szükség bátrabb intézkedésekre, születnek is ezekre vonatkozó elképzelések, ám a „liberális jogvédők” azonnal óriási ordítozásba kezdenek az állam sötét diktatórikus törekvéseiről, követelve az egyén szabadságának megtartását és tiltakozva annak bárminemű csorbítása ellen – mire az állam gyáván meghunyászkodik, védtelenül magukra hagyva azokat, akik jó szándékkal akarnak színvonalasabb oktatást, értelmesebb kultúrát. Ne legyenek illúzióink: a jövő generáció tönkretétele az egész jövő tönkretételét jelenti, sajnos, az állam, a kormányzat asszisztálásával.
5. Jönnek a hírek. – Az érzékenyebb fülűek a végeláthatatlanul hömpölygő hírfolyamból különleges csemegéket halászhattak ki.
Megalakult a Magyar Gárda – „A Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület és az általa létrehozott Magyar Gárda Mozgalom a Jobbik Magyarországért Mozgalomhoz kapcsolódó, 2007. augusztus 25-én alakult szervezetek. Deklarált célja a magyarság fizikai, lelki és szellemi önvédelme.”
(Wikipédia, a szabad enciklopédia, letöltve 2009. május 20.)
Agyonütött az áram egy uborkatolvajt – Halálos áramütés ért egy tolvajt a Borsod megyei Kesznyétenen. Egy idős helyi férfi 220 voltos árammal védekezett a tolvajok ellen, három helybéli pedig hiába tudott a módszerről, átmászott a kerítésen. Egyikük a helyszínen meghalt, felbőszült rokonságát a rendőrök akadályozták meg, hogy elégtételt vegyenek az idős férfin. Életét vesztette egy férfi, amikor hétfőn az éjszakai órákban Kesznyétenen két társával bemászott egy kertbe, hogy uborkát lopjon, s eközben áramütés érte őket. A Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság kommunikációs irodájának tájékoztatása szerint a kertet már több alkalommal megdézsmálták tolvajok, ezért a tulajdonos, egy idős férfi áramot vezetett ingatlana köré. … A három kesznyéteni – 28, 30, illetve 48 éves – férfi keddre virradóra egy közös mulatozás után azzal az ötlettel állt elő, hogy menjenek el uborkát lopni az idős férfi portájára. Előtte figyelmeztették egymást arra, hogy áram van a kertben, ennek ellenére mindhárman átugrottak a kerítésen. Ketten azonnal áramütést szenvedtek, míg harmadik társuk ezt látva segítségért rohant.
(MTI 2008. 07. 01. Internetről letöltve 2009. május 20.)
Gumibot a közterületesnek, gázspray a polgárőröknek – A közterület-felügyelő gumibotot, a polgárőr gázspray-t tarthat magánál, ha a parlament elfogadja a kormány új közbiztonsági csomagját. Egy új kormányjavaslatbővítené a közrend fenntartásában érintett szervezetek – a fegyveres biztonsági őrség, a közterület-felügyelet, az erdő-, illetve mezőőri szolgálatok, a polgárőrség – jogosítványait, de együttműködési kötelezettséget írna elő a rendőrséggel.
(Index 2009. május 4. Internetről letöltve 2009. május 20.)
Őrző-védő cégek őrizhetik a laktanyákat – Csaknem 3,5 milliárd forintot fordít ebben az évben a honvédelmi tárca a honvédségi ingatlanok őrzésére, amit biztonsági cégekre kívánnak bízni. A HM szerint ez olcsóbb megoldás, mintha katonák végeznék ezt a feladatot. A Honvédelmi Minisztérium az idén a tervek szerint mintegy 3,5 milliárdot forintot fordít majd a katonai objektumok őrzésére, amit biztonsági cégekre bíz. A tárca szerint így az objektumok, laktanyák őrzése jóval olcsóbban megoldható, mintha azokat katonák őriznék.
(MTI 2004. január 21. Internetről letöltve 2009. május 20.)
Valljuk be, ezek valóban érdekes hírek! Csodálkozunk a kokainistán?
6. Az állam én vagyok? – alakíthatjuk kérdővé az eredetileg kijelentő mondatot.
Az előbbi híreket alaposabban végiggondolva közös tartalmukra bukkanhatunk: mindegyikben fölfedezhető egyfajta önvédelemre törekvés. Nem alap nélkül juthatunk arra a következtetésre, hogy ha az állam nem tölti be egyik fontos funkcióját, azaz nem gondoskodik polgárai biztonságának, tulajdonának védelméről, akkor az emberek (Hobbes már említett, klasszikus koncepciójának megfelelően) maguk szervezik meg biztonságukat.
Ugye, ez örömteli, csodálatos, régen várt jelenség? Hiszen a letűnt szocializmussal kapcsolatban éppen az (is) volt a jogos kifogás, hogy elsorvasztotta, elnyomta az emberek spontán önszerveződéseit, kiölte belőlük a hagyományos közösségi szellemet és ezt fölülről akarta pótolni általa felügyelt ifjúsági-, nő- stb. szervezetekkel.
Félő, hogy itt egészen másról van szó: az önszerveződés inkább az állam szétesettségének, gyengeségének és morális koncepciótlanságának brutális jelzése.
Emlékszünk, milyen erővel tiltakoztak az emberi élet szentségének nevében némelyek, amikor meghallották, hogy agyoncsapta az áram az egyik uborkatolvajt? – Nos, kétségtelen: néhány kis görbe, nyers, keserű uborka értéke nem mérhető össze egy megismételhetetlen emberi élettel. De az is kétségtelen ám, hogy az emberi társadalom létének alapja egyfajta szabályrendszer léte és ennek mindenki által történő betartása! Ha ez sérül, maga a társadalom indul bomlásnak, szétesésnek!
Biztos, mindenki hallott már arról, hogy az Egyesült Államokban szabad a fegyvertartás, s ha valaki titokban behatol a más tulajdonában álló területre, számíthat arra, hogy a tulajdonos lepuffantja. Miért, ott talán nincs értéke az emberi életnek? Dehogy nincs, csakhogy ott más, világos szabályok is léteznek! Mégpedig olyanok, hogy ha valaki megsérti más tulajdonát, az együttélési normákat, számíthat arra, hogy lelövik. Akkor talán nem is megy be, mert ezt komolyan kell venni!
Igazságtalan lennék, ha nem említeném: a napokban röppentek föl olyan hírek, hogy „előzetes önvédelem” címén lehetővé válhat a tulajdon olyasféle védelme is, hogy a kerítésbe erősáramot továbbra sem, ám gyengeáramot lehet majd bevezetni…(J) Nincsenek, nem is lehetnek adataim, de arra gyanakszom, le fog csökkenni az áram alá helyezett kerítésen keresztül megkísérelt uborkalopás, mert még a részegek is meggondolják, kockáztassanak-e. Nem tudom, a jövő uborkatolvaj-jelöltjei között van-e olyan, aki nem tanulmányozta az ókori kínai filozófiát. Ha lenne is, valószínűleg még akkor sem mászna át, ha nem ismerné a közel két és félezer évvel ezelőtt élt kínai filozófus (hadvezér) mondását: „Ölj meg egyet és megretten tíz!”
Lehet-e, hogy az emberek önszerveződési hajlamára jó hatással van az állam tehetetlensége? Mindenesetre a baj esetére szóló közös fellépésre Martin Niemöller (1892–1984), a világhírű német teológus, az Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke is felhívta a figyelmet a szintén sokak által ismert és idézett mondásában:
„Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista. Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag. Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista. Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó. Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.”
(Wikipédia, a szabad enciklopédia, letöltve 2009. május 20.)
A „furcsa” hírek tehát a társadalom eddig szunnyadó, ámde egészséges önvédelmi képességének lassú ébredését jelezhetik. Ám ha elég süket és vak a kormányzat, nem fogja észrevenni, hogy a társadalom előbb-utóbb tőle is megvédi majd önmagát…
Tessék mondani: és akkor mi leszünk majd az állam …?
