Bevezetésként hadd emlékeztessek két pompás példára a hazai irodalomból. Az egyik Tóth Béla „Híres emberek híres mondásai” c. könyvéből való (228. p.).
Ágai Adolf (* 1836.) követte el fiatal újságíró korában a Pákh Albert szerkesztette Magyar Sajtó 1803. október 13-iki számának tárcarovatában azt a fordításbeli botlást, amely a Leiter Jakab fogalom megalkotója.
Ekkoriban szállt föl először Nadar Párizsban az ő Géant nevű, addig hallatlan nagyságú léghajójával s ezt a vállalkozást az egész világ kíváncsi érdeklődéssel kísérte. Mikor a bécsi lapok a Géant első útjáról részletes tudósítást közlöttek, a Magyar Sajtó is sietett „párizsi levelet” írni itt Pesten, természetesen a német újságokból merítvén értesülését. A fordítást Ágai Adolf végezte, alkalmasint a Wandererből. És írta a következőket:
„Midőn a legfelső felhőrétegen is átröpültek, a gömb megrezdült, kissé oldalt hajolt de – így állítják az utazók – egyikük sem ijedt meg. Előhítták Godardot, a tapasztalt léghajóst. »Fel, fel, oly magasra akarunk szállni, mint Leiter Jakab«.”
Ki ez a Leiter Jakab? Valamely híres léghajós? Kérdezgették másnap a szerkesztőség tagjai. S ekkor derült ki mindenek megdöbbenésére, hogy biz az Jakob’s leiter: Jákób lajtorjája, melynek magassága az eget éri (Móz. 1. 28. 12.)
A másik ennél jóval sodróbb, fergetegesebb, szellemesebb irodalmi alkotás. Igen, Karinthy Frigyes Műfordítás c. gyöngyszemére gondoltam. Ide is másolom írását, hátha elolvassa olyan (volt) egyetemista is, aki eddig még egyáltalán nem is hallott K. F-ről. Ez döbbenetes és szomorú, de sajnos, több ilyen hallgató is van… (Szerencsére, nem kell betűnként bepötyögni, mert az internetről egyszerűen át lehet emelni; papíron megtalálható Karinthy Frigyes: Így írtok ti. Második kötet, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1973, 250. s köv. p. – az internet-szöveget ennek megfelelően korrigáltam, mert abban igen sok eltérés volt az írotthoz képest…)
Egy költői antológiában megjelent a következő szép versszak Ady Endrétől:
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.
Egy széplelkű műfordító olvasta az antológiát és kiváltképp megtetszett neki ez a vers. Elhatározta, hogy lefordítja és a "Dichterstimmen" című folyóiratnak beküldi. Le is fordította a következőképpen:
Ich kam von Ufer der Ganges
Dort traumt ich von südischen Schlager,
Main Herz, du Blume, du banges
Du bist so zitternd, so mager.
Hát, istenem a rím kedvéért az ember változtat egyet-mást egy ilyen műfordításban. Eddig minden rendben volt, de egy másik műfordító elolvasta a verset a „Dichterstimmen”-ben, nagyon megtetszett neki és elragadtatásában nem vette észre, hogy magyarról fordították németre: eredetinek nézte és lefordítván magyarra, ilyen formában küldte be egy magyar szépirodalmi lapnak:
Ufer, a zsidó kupléíró
Aludt a folyosón mélyen
Barátja, Herz, biztatta
Hogy ne remegjen, ne féljen.
Egy kis félreértés tagadhatatlanul van a dologban: de ezekben a fene gót betűkben az ördög ismeri ki magát – érthető, hogy a különben kitűnő műfordító a "südischen" szót "jüdischen"-nek olvasta. Azonkívül, hogy a Ganges szót folyosónak fordította. Istenem, nem szabad elfelejteni, hogy a gang nálunk ilyesvalamit jelent. Más baj nem is lett volna, ha történetesen nem olvassa a verset egy harmadik műfordító, aki magyar versnek nézte, lefordította és beküldte a "Gedicht-Magazin"-nak, az alább olvasható tökéletes átköltésben:
O, Dichter der alten Juden
Was schlafst du im Flußsalz so tief?
Hörst du nicht den stolzen Herzog
Der dir in Ohren rief?
No, igen ami a folyosót illeti, hát az igaz, hogy ha az ember német fordító, nem lehet tekintettel ilyen hajszálfinom árnyalatnyi különbségekre, hogy a minálunk „folyó só” és „folyosó” mást jelent. Azt pedig igazán meg lehet érteni, hogy egy ok nélkül előforduló „Herz” tulajdonnévről inkább azt teszi fel a fordító, hogy a „Herceg” rövidítése. A „Gedicht-Magazin” nem is nyomozott a kérdésben tanáros nagyképűséggel, hanem elismerve a poetica licentia jogosultságát, leadta a verset, és úgy került a negyedik műfordító kezébe, aki aztán végérvényes magyar fordításban közölte a közben világhírűvé vált költeményt, mégpedig a következő formában:
A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó, nyájas olvasó!
Ami tekintve, hogy a „Dichter” szót „sűrűbb”-nek fordítani valóban éppen úgy lehet, mint „költő”-nek: egyelőre a legpontosabb magyar fordítása a rendkívüli költeménynek. A költő – eltekintve azoktól a módosításoktól, amiket a költői forma megenged – a vers tartalmán igazán keveset változtatott, s amellett a magyar költészeten kívül még az illető szalámigyárost is hálára kötelezte, aki, reméljük, kifejezést is adott hálájának. Ami mindenképpen szép eredmény.
Meglehet, hogy kissé hosszúra nyúlt ez a bevezető ahhoz, hogy én is előjöjjek újabb „műferdítésekkel”, de talán megérte újra elolvasni. Amiket most elmondandó vagyok, azoktól sem dőlnek le Jerikó falai, de leírom, s ezzel „könnyítek lelkemen” (vö. Dixi et salvavi animam meam). Lássuk tehát:
„Rock around the clock” – ez a címe egy valóban jó ritmusú, igazán tüzes rock-számnak. Félretettem, ma is megvan valahol az a rádióújság, amely részletes programjában közli is a magyarra fordított címét: „Rock az óra körül”.
Ámde ez a fordítás is „leiterjakab”. A szavakkal, egyesével nincs is baj, clock=óra, around=körül, akkor mi a probléma? Az, hogy ez kifejezésként mást jelent; az „óra körül”-nek átvitt értelme van, az óra „körüljárása” itt már „éjjel-nappal” értelmet kap. Vö. work round the clock = éjjel-nappal (v. három műszakban) dolgozik (Anglicizmusok * Amerikanizmusok. Terra, Budapest, 1966, 45. p.) A dal címe tehát helyesen: „Rock éjjel-nappal”.
„De mortuis nil nisi bene” – ezt a latin mondást bizonyára még az is ismeri, aki soha nem tanulta e klasszikus nyelvet. Magyarul mindenképpen találkozott már vele; Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések szótára (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973) is közli (170. p.):
de mortuis nil nisi bene [e: dé mortuisz nil niszi bene] lat a halottakról vagy jót (mondjunk), vagy semmit!
Bármennyire is így ismeri mindenki, a fordítás nyelvtanilag hibás. A „bene” ugyanis a „bonus, -a, -um” azaz „jó, jót” szó rendhagyó képzésű adverbiuma, azaz melléknévből képzett határozószó, aminek a jelentése: „jól” (amit, persze, ismerhetünk a „nota bene” = „jegyezd meg jól” kifejezésből is).
A helyes fordítás szó szerint tehát: „Halottakról semmit, hacsak nem jól”. – A hangsúly itt természetesen a „jól” szócskán van, mert a „… jót vagy semmit” úgy lenne, hogy „…bonum nil nisi”…
Nem „jót” kell mondani a holtakról, hanem „jól” kell mondani. – Egyébként a most kifejtettek nem csupán nyelvtanilag, hanem morálisan is igazolhatók. Ugyan miért kellene családszerető mintaférjnek minősíteni, mindenféle „jót” mondani annak az apának a ravatalánál, aki életében állandóan részegen püfölte a feleségét, a gyerekeket pedig furkósbottal hajkurászta. Viszont róla már „jól” kell mondani mindent. Ennek valószínű az az oka, hogy a holtak már nem tudnak vitatkozni az elhangzottakkal, nem tudnak védekezni az esetleges téves vagy hamis állításokkal szemben.
„Német Szövetségi Köztársaság” – hallhatjuk-olvashatjuk minduntalan, ha választékosabban akarnak beszélni arról az államról, amit Németországként is lehetne emlegetni. – Igen, ez is hibás szóhasználat.
Az idősebbek még emlékezhetnek, hogy korábban két német állam létezett: az NDK és az NSZK.
Az NDK-t eredeti, német nyelven DDR-nek rövidítették, ez szó szerinti fordításban D=Deutsche (német), D=Demokratische (demokratikus), R=Republik (köztársaság), teljes nevén tehát Német Demokratikus Köztársaság. – Fölhívom a figyelmet, hogy itt a(z első) D betű (a német), mint jelző szerepel, a Demokratikus Köztársaság jelzője.
Az NSZK-t eredeti, német nyelven viszont BRD-nek rövidítették, ez szó szerinti fordításban BR=Bundesrepublik (szövetségi köztársaság), D=Deutschland (Németország). Fölhívom a figyelmet, hogy itt a D betű immár nem jelző (hogy ti. német), hanem főnév (Németország rövidítése). – A helyes megnevezés tehát Németországi Szövetségi Köztársaság.
Tartozom az igazságnak, hogy mielőtt véglegesen elmentettem ezt az írást, interneten megnéztem a budapesti nagykövetségek jegyzékét, s a következőt találtam: Németországi Szövetségi Köztársaság Budapesti Nagykövetsége. – Így, pontosan, s főképpen helyesen!
