„Figyelemmel arra, hogy
– Magyarországon a szervezeti névadásnak a kultúrája úgyszólván teljes mértékben hiányzik;
– állítólag az Ausztriában valahol kiplakátolt elv: »Értelmes ember nem szemetel, a többinek pedig tilos!« a mindennapi élet más területein is alkalmazható;
– bizonyos szervek – fantáziájuk hiányát leplezni sem próbálva – meglévő szervek elnevezését lopják el,
a Magyar Köztársaság Alkotmánya 37. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem:
1. § Törvény vagy más jogszabály által létesített szerv nevével azonos megnevezést más szerv nem használhat.
2. § Ez a rendelet a kihirdetés napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg a már meglévő ilyen szerv névadója köteles szégyellni magát.
Charlie-to
miniszter-elnök”
Ugye, furcsa lenne, ha valahol megjelenne egy ilyen rendelet? Ugye, fölmerült az Olvasóban, hogy mit képzel ez a „Charlie-to”, hogy meri magát miniszter-elnöknek nevezni, hiszen van Magyarországnak törvényes miniszterelnöke, akit az Országgyűlés vál(asz)tott, igaz, konstruktív bizalmatlansági indítvány megszavazásával (2009. április 14-én); „Charlie-to” tehát nem nevezheti magát ugyanúgy? Már csak az hiányzik, hogy valamikor, néhány év múlva majd egy csaló igazságügy-miniszter „Igazságos Mátyás”-nak nevezze magát és ilyen néven adjon ki rendeleteket…!
Nos, ez a dohogás azért született, mert van hazánkban egy párt (éppen a most kormányon lévő Magyar Szocialista Párt, az MSZP), amelyik elkezdte fölkészülését a következő országgyűlési választásokra, ennek összehangolására létre is hozta speciális szervezetét: az „országos választási bizottságot”.
Igen ám, ez még önmagában nem is lenne baj, csakhogy ilyen nevű szerv már igen régen (1989 óta!) létezik; az országgyűlési képviselők választásról szóló 1989. évi XXXIV. tv. már részletesen rendelkezik róla! Lehetetlen, hogy az MSZP azóta ne hallott volna erről!
Az aztán végképp hihetetlen, hogy az MSZP az Országgyűlésről sem hallott volna! Mégis előfordult, hogy pár évvel azelőtt, amikor szintén választásra készültek, a különböző megyékben összehívott híveik tanácskozását „rész-országgyűlésnek” nevezték.
Persze, nem is komolyan gondoltam, hogy az MSZP-ben senki ne hallott volna az OVB-ről és az Országgyűlésről. Helyette inkább az történhetett, hogy valamely buta kampány-tanácsadó-szakértő (bocsánat, „PR-manager”), koldusszegény fantáziája miatt elkezdett eszelni: az egész országra kiterjed a működése, ezért legyen országos; a választással kapcsolatos, ezért legyen választási; a bizottság meg minden ilyesmire jó – bizonyára így lett „országos választási bizottság”.
Már hallom is a manager hangoskodását: nézzem már meg az idézett törvényt, hogyan szerepel ott a kifogásolt szerv neve. Igen, ott nagy kezdőbetűkkel, itt, náluk pedig végig kisbetűkkel, ezzel is jelezve azt, hogy nem ugyanarról a szervről van szó! Mielőtt okoskodni kezdenék, jobb lenne, ha megnézném legalább a vitatott szó leírását és akkor beláthatnám, hogy tévedek!
Ugye, a Nyájas Olvasó sem akadt fönn az írás elején szereplő rendeletemen? Vagy ha mégis meghökkent volna, nézze meg az aláírást, s nyugodjon meg! Az Alkotmányban, a helyesírási szótárakban stb. egyaránt úgy szerepel: „miniszterelnök” (így, egybeírva!), ellenben én a rendeletet így írtam alá: „miniszter-elnök” (így, kötőjellel!), tehát én nem másnak a megnevezését bitorlom!
Ha tehát ezután szakszerűtlen, színvonaltalan, esetleg hatályba léptetést vagy más efféle fontos rendelkezést nem tartalmazó rendeletet látnak, biztosak lehetnek abban, hogy azt én, a „miniszter-elnök” adtam ki! ... Vagy nem!
