Hampden a parlament egyik vezére 1637-ben – megtagadta a reá törvénytelenül kivetett adó, az ún. hajópénz megfizetését. Hampden „gazdag és előkelő gentleman” nem a 20 shillingnyi adó nagysága, hanem az adó nyílt törvénytelensége miatt „vállalta magára költséget és a veszélyt”, hogy szembeszálljon a királyi hatalommal. Az ügy végül is az „Exchequer” (a három legfelsőbb bíróság egyike) bírái elé került, akiket ez nehéz helyzetbe hozott. Egész Anglia figyelte, hogy a bírák engednek-e a hatalom nyomásának és törvényesnek ítélik-e a nyílt törvénytelenséget. (V.ö. Macaulay: Anglia története. Bp., 1975. 95. old.) Évszázadok múltán is emlegették Croke bíró esetét. Croke bíró felesége Hampden perének reggelén a családi tűzhely mellett figyelmeztette kötelességére az ingadozó és félénk bírót: „Ismered Anglia törvényeit, légy igazságos mindenekelőtt. Tedd, amit tenned kell. Tedd a kötelességed, történjék velünk bármi.” És a bíró pirulva gyengesége miatt, úgy ment a bíróságra, hogy volt bátorsága kiállni a törvény mellett. Az esetet a korabeli memoárok közel két évszázad múlva is nyilvántartották. A Párisi Egyetem jogi karán, a világ első alkotmányjogi professzora, az alkotmányjog-tudományi, az új tantárgya bevezető első előadásában ezzel bizonyította, hogy az alkotmányvédelem és jogbiztonság intézményes, a bíróság jogaiban is kifejezett garanciái mellett milyen nagy jelentősége van annak, hogy a polgárok is ismerjék alkotmányos jogaikat és egyéni kényelem okából látszólag kis ügyeikben sem mondjanak le az alkotmánysértés elleni harcról. (Pelegrino Rossi: Cours de droit Constitutionnel. Paris, 1966. VIII. old.) A 12 bíróból csak 5 állt ki a törvények mellett; 7-en engedtek a hatalom nyomásának, de az egyetlen szavazaton múló többség még nyilvánvalóbbá tette az eljárás törvénytelenségét és tovább növelte a király és kormánya elleni elégedetlenséget. Ezt követően az ország mindinkább a nyílt felkelés állapotába került és I. Károly kénytelen volt összehívni a parlamentet. …
Kovács István: Magyar alkotmányjog. I. JATE Kiadó, Szeged, 1990, 317. s köv. p.
