Dehogy akarom sértegetni a közúti közlekedésben részt vevő autóstársakat, ám mindenképpen megérdemel egy megjegyzést az időnként (olykor úgy látszik, egyre gyakrabban) megnyilvánuló hibás magatartás!
Korábban már idéztük a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet (közismertebb nevén: KRESZ) elhibázott rendelkezéseit (lásd „Nesze neked, közlekedés-biztonság!” címmel a charlie-to.blog.hu 2010. december 25-i közleményét!).
Most ismét ebből a rendeletből idézzük az „Irányváltoztatás, irányjelzés” részleteit tartalmazó szakaszt.
„29. § (1) Aki járművel irányt változtat (terelővonalat, az úttest szélét vagy képzeletbeli felezővonalát átlépi, forgalmi sávot változtat, másik útra bekanyarodik, főútvonalról vagy szilárd burkolatú útról letér stb.) köteles az azonos irányban vagy szemben haladó, irányt nem változtató járműveknek elsőbbséget adni.
(2) Az irányváltoztatást – ide nem értve a körforgalmú útra történő bekanyarodást – a művelet előtt kellő időben megkezdett és annak befejezéséig folyamatosan adott irányjelzéssel kell jelezni. E rendelkezést kell alkalmazni a körforgalmú útról történő letérés esetében is. A jármű vezetője egyéb esetben (pl. útkereszteződésben kanyarodó főútvonalon való továbbhaladás esetén) is adhat irányjelzést, ha ezzel továbbhaladási irányáról a közlekedés más résztvevői számára többlettájékoztatást ad, az irányjelzés azonban megtévesztő nem lehet.
(3) Az irányjelzést irányjelző készülékkel, ilyen készülékkel fel nem szerelt jármű esetében pedig karral vagy jelzőtárcsával kell adni, oly módon, hogy az elölről, hátulról és a megfelelő oldalról jól látható legyen.”
Az irányjelzés „fontos pontosságára” álljon itt egy velem megtörtént eset!
Van Szegeden egy „szabályos kör alakú” forgalom, 90 fokonként betorkolló utakkal (talán emiatt nevezik Csillag térnek). Mi most az egyszerűség kedvéért képzeljük el ezt óra-számlapként, amelyen az utak „negyedóránként” csatlakoznak be! Én e képzeletbeli kör alsó pontjánál (a Kereszttöltés utcáról, „6 óra”) kívántam belépni a körforgalomba. A tőlem balra eső torkolathoz (a Szilléri sugárúton, 9 óra) közeledett egy másik autó s már a behajtás előtt jobbra indexelt (ez a KRESZ előbb idézett szabályai szerint számomra azt jelezte, hogy az „én” utamon, azaz 6 óránál rögtön kilép majd).
Óvatosan kezdtem gurítani az autómat be a körforgalomba (azért óvatosan, mert a „defenzív vezetés” elve azt tanítja, hogy úgy kell vezetni, mintha a közlekedés valamennyi résztvevője eleve rosszindulatú, akarnok, vagy legalábbis a KRESZ-t nem pontosan ismerő ember lenne). Nekem volt igazam! A másik autó elrobogott előttem (3 óra irányában), s vezetője harsány dudaszóval és primitív hadonászással jelezte, hogy neki van elsőbbsége a körforgalomban. (Ami persze, igaz, hiszen ő volt bent előbb, ám szabálytalan irányjelzésével megtévesztett engem – talán mindkettőnk szerencséjére – sikertelenül.
Az említett másik autó vezetője talán arra emlékezett a KRESZ-ből, hogy akkor is lehet irányjelzést adni, ha egyébként nem kötelező (mint a körforgalomba belépéskor). Szegény, arra már nem gondolt, hogy ezzel nem ad „többlettájékoztatást”, ráadásul megtévesztő is, azaz nem lett volna szabad indexelnie! (Ez utóbbi esetben én természetesen nem indulok el, hiszen a másiknak egyértelműen elsőbbsége van!)
Rágondolni is rossz, mi történik, ha összeütközünk! Az idézett (2) bekezdés egyértelműen leírja, hogy körforgalomba belépés előtt nem kell irányjelzést adni, (az oda belépés nem „többletjelzés”, hiszen másfelé nem mehet a jármű és megtévesztő is), tehát a másik autós sértette meg a szabályokat, ám az én igazamat aligha lehet bizonyítani, s mint tudjuk, az ilyen ügyek eldöntése „bizonyítás kérdése”.
Úgy vélem, fokozottabb gondot kellene fordítani annak tudatosítására, hogy senki ne indexeljen a körforgalomba belépéskor, mert az az előbb leírtak alapján megtévesztő lehet. Sajnos, a közelmúltban éppen azt láttam, hogy egy autósiskola tanuló vezetője – mellette az oktatójával! – jobbra jelezve ment be a körforgalomba, de nem lépett ki a következő kereszteződésben. Bizony, el kellene küldeni azt az oktatót, aki csak annyit ért az egészből, hogy inkább villogjon tanuló, mint ne…!
Persze, vannak ennél aranyosabb-ártalmatlanabb esetek is. Egy tanár ismerősöm (aki igazgatott korábban általános iskolát is, tehát egyáltalán nem analfabéta!) a közlekedés minden résztvevőjének jó szándékkal akar „többlettájékoztatást” adni, s ennek meglehetősen eredeti változatát eszelte ki, ráadásul alkalmazza is. Ha a körforgalmat a belépéshez képest a 3. kijáratnál akarja elhagyni (az előbbi szegedi példát alapul véve a tőlem balra eső útról [9 óra] lép be, én előttem elhajt és a tőlem jobbra eső „2. kijáratnak” számító Lugas u. torkolatát [3 óra] is kihagyva a 3. kijáratnak számító Budapesti körútra útra lép ki [12 óra], akkor mindaddig, amíg el nem éri ezt a kijáratot, egyfolytában balra indexel, nehogy bárki is azt gondolja, hogy előbb ki akar menni a körforgalomból…(J). – Ehhez legfeljebb annyit lehet hozzátenni, hogy ezzel nem téveszti ugyan meg a többieket, legfeljebb a többiek gondolnak fölöttébb furcsa dolgokat őróla…
