Kétszáz évvel ezelőtt (1809-ben) Svédországban az ottani parlament (Riksdag) elhatározta, hogy alkotmányában olyan központi állami tisztséget hoz létre, amelynek betöltőjét maga a parlament választja, kizárólag neki tartozik majd felelősséggel, senki nem utasíthatja, feladata pedig a közigazgatás törvényességének vizsgálata lesz.
Igen világos a törekvés és ennek a logikája is: a törvényhozó hatalom (a parlament) jogosult ellenőrizni a végrehajtó hatalmat (a kormányt és szerveit), s erre a célra külön szervet (pl. ombudsman) létesíteni. – Emeljük ki: elsődleges cél a közigazgatás ellenőrzése volt (Nagy-Britanniában éppen a közigazgatás parlamenti biztosa az elnevezése!).
Természetesen a közigazgatás működésének hibái úgy is jelentkeztek, hogy azok sértették a polgárok jogait, ezért hamarosan kifejlődött az ombudsman másik funkciója: a polgárok jogainak védelme.
Száztíz évig csak Svédországban élt ez az intézmény, 1919-ben a finn, majd 1953-ban a dán alkotmány vezette be ezt a tisztséget. Később sokfelé elterjedt a világon, hazánkban 1995-ben választottak először ilyet. Mit mondott erről az alkotmányunk:
32/B. § (1) Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen.
(2) A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának feladata, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen.
(3) Az országgyűlési biztos eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti.
(4) Az állampolgári jogok, illetőleg a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosait a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés a képviselők kétharmadának szavazatával választja. Az Országgyűlés egyes alkotmányos jogok védelmére külön biztost is választhat.
Rögtön szembetűnhet, hogy a magyar névadás elhibázott volt: az „általános ombudsmant” az „állampolgári jogok országgyűlési biztosának”, a „szakombudsmant” pedig „nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának” nevezték az alkotmányban. Vegyük észre: kizárólag az „alkotmányos jogok védelmére” hozták létre, egyetlen szó vagy utalás sincs a „közigazgatás ellenőrzésére”, ami az eredeti (svéd) intézménynél a fő cél volt! (Sőt, a további biztosok is „csak” egyes „alkotmányos jogok védelmére” választhatók! Ilyen volt szintén 1995-től az „adatvédelmi biztos”, 2008 óta pedig a „jövő nemzedékek országgyűlési biztosa”) – Ez azért hiba, mert az alkotmányjogi terminológia már jóval korábban sokkal pontosabb kifejezéssel ismerte az ombudsmant: „parlamenti megbízott”. (Ugyanis a svéd „ombud” jelentése: „megbízott”, és őt a parlament választja, tehát e megnevezés telitalálat; ezzel szemben a magyar elnevezés hosszú, pontatlan és csak kalamajkát okoz… Arról már nem is beszélve, hogy a „nemzedék” a magyar nyelvben „egy korban élő és kb. azonos életkorú emberek összessége”, nálunk viszont a „jövő nemzedék” itt nem „ifjabb korosztályt”, hanem érthetetlen módon „környezetvédelmet” jelent!)
Az intézmény kétszáz éves története során kirajzolódott, hogy olyan területekre indokolt (hasznos, érdemes) ombudsmant választani, amelyeken viszonylag gyakran fordulnak elő jogsértések, ezek azonban nem föltétlenül súlyos „bűncselekmények”, hanem inkább az ún. „maladministration” („rossz közigazgatás”) kategóriájába tartoznak. Így pl. Svédországban van versenyombudsman, fogyasztói, esélyegyenlőségi, etnikai diszkrimináció elleni stb. ombudsman, másutt pl. börtönombudsman, katonai ombudsman stb., az ott előforduló jogsértések, visszaélések elleni intézkedések megtételére.
Mivel nálunk a „jogok biztosa” kifejezés vált elterjedtté, ez okozza a kalamajkát.
Aáry Tamás Lajost az írott és az elektronikus sajtóban számtalanszor nevezték az „oktatási jogok ombudsmanjának”, „oktatási jogok országgyűlési biztosának”, holott ő nem „ombudsman” – e szó eredeti jelentése és értelme szerint –, hanem „miniszteri biztos” (ami „műfajilag” különbözik a „parlamenti biztostól”!).
„Ombudsman védi az állatokat” – ordít a cím az egyik helyi napilapban, majd a szöveg: „Kevesen tudják, hogy civil állatvédelmi ombudsmanhoz is fordulhatunk állatvédelemmel kapcsolatos ügyekben. Dr. Czerny Róbert állatvédelmi szakjogász úgy véli, az állatok tisztelete lelki egészségünkhöz is hozzájárul – ennek az új alkotmányban is tükröződni kellene.”
Ez utóbbi példák az ombudsmani intézmény teljes félreértéséből (vagy inkább -magyarázásából) erednek, nyilvánvalóan a rossz elnevezés miatt.
Sokkal nagyobb baj, hogy a 2011 tavaszán folyó alkotmány-előkészítés során fölmerült: a hazánkban meglévő 4 ombudsman (általános, adatvédelmi, nemzeti és etnikai kisebbségi, valamint a jövő nemzedékek biztosa) helyett csak egy („általános”) kellene: az „alapvető jogok biztosa”, aki „különös figyelmet fordít a jövő nemzedékek érdekei, valamint a hazai nemzetiségek és népcsoportok jogainak védelmére”, mégpedig úgy, hogy „az alapvető jogok biztosa hivatali idejével megegyező időtartamra kinevezi helyetteseit”.
Mivel az új „alaptörvény” előkészítőiről nem feltételezhetünk „tudatlanságot”, nem lehet másra gondolni, mint arra, hogy az alkotmány-javaslatot benyújtó kormányzat „meg akarja szüntetni” az ombudsmanok közigazgatás-ellenőrző funkcióját, s csak kizárólag „jogvédelmi szerepet” szán nekik. – Arra a kérdésre, hogy a négyből miért terveznek mégis csak egyet, a szövegező bizottság elnöke arcpirítóan primitív választ adott: az állampolgár nem tudja, hogy a sok ombudsman közül melyikhez kell fordulni…
Úgy vélem, ezen a „színvonalon” nem lenne szabad „alkotmányozni”, de még „magyarázni” sem… Annál is kevésbé, mert „Az Európai Unió Alapjogi Chartája” az európai ombudsman intézményét pontosan az eredeti, azaz a készülő hazai alkotmányi szabályozással éppen ellenkező értelmében használja:
43. cikk Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult az európai ombudsmanhoz fordulni az Unió intézményeinek, szerveinek vagy hivatalainak − kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát − tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok esetén.
Alaposabb elemzés nélkül is szembetűnik, hogy itt nem alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságokról van szó, hanem az Unió intézményeinek … tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokról.
Mivel ez komoly kormányzati-elvi kérdés, helyes lenne színvonalasan megválaszolni is…
