Jó nagy füstöt gerjesztettek a köré a kérdés köré, hogy lehet-e valakit tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélni, vagy nem, bekerülhet-e az új alkotmányba az erre vonatkozó rendelkezés.
Ugye, emlékszünk: el kellett törölni a halálbüntetést, mert az emberi élet, egyszeri és megismételhetetlen, s ha a bíróság téved a halálos ítélet kimondásakor, a kivégzett ember élete nem adható vissza. – Ebben, természetesen, „van valami”, bár ebben esetben azt is meg kellett volna nézni, hogy nincs-e olyan garancia, amely kizárhatná a téves ítélkezést. (Miért van „joga” élni annak a társadalomra igen veszélyes bűnözőnek, aki több embert gyilkolt meg, esetleg különösen aljas, kegyetlen módon, pedig a meggyilkolt 1–2–3–4 embernek is egyszeri, megismételhetetlen élete volt, ráadásul nem követtek el bűncselekményeket, szerették családjukat stb….?)
Most aztán csak „tényleges életfogytig” tartó szabadságvesztésre ítélhető!
Na, ne! – affektál napjaink humanistája – ez ugyanis mélységesen „cruel and punishment” (kegyetlen és szokatlan büntetés), amelyet már az amerikai alkotmány VIII., 1791-ben elfogadott kiegészítése is megtiltott! Ráadásul ez a fajta szabadságvesztés sérti az elvetemült bűnöző emberi méltóságát (?) is, mert „elvonja az ő konkrét és alapjaiban is realizálható reményét arra, hogy egy későbbi időpontban visszanyerheti szabadságát...„ – Hát, ne nyerje vissza! Ne veszélyeztesse potenciálisan egyetlen tisztességes ember életét sem! Ráadásul gyakori „az életfogytiglanos elítéltek személyiségének leépülése, az infantilis stádiumba történő regresszió, a szociális térben való tájékozódás és eligazodási képesség hanyatlása illetve elvesztése … gyakran pszichés, elmebeli zavarokat mutatnak, olykor már az elítélés időpontjában is” – írja Nagy Ferenc.
Sajnos, az emberi jogokat minden és mindenki elé helyező brutális szellemi diktátum oda vezetett, hogy a bűnözők jogai előbbre valók lettek a többi, védendő ember jogainál, elvéve a becsületes emberek védekezési jogát a bűnözőkkel szemben, megfosztva a többséget a biztonságban élés fontos érzésétől stb.
De hogyha a tényleges életfogytig „kegyetlen és szokatlan büntetés” és ezt az amerikai alkotmány is tiltja, akkor az amerikaiak hogyan oldják meg ezt a szörnyű dilemmát? – Erre egy rövid tudósítás frappáns választ ad:
Nem Madoff a legidősebb börtönlakó szupercsaló
Bernard Madoffot 150 évre ítélte az amerikai bíróság hétfőn. A Bloomberg hírügynökség szerint a piramisjátékot szervező csaló akár 65 milliárd dolláros kárt is okozhatott. A 71 éves Bernard Madoff ugyanakkor nem a legidősebb börtönlakó lesz a pénzügyi és gazdasági szupercsalók között. A nála fiatalabb Bernie Ebbers 2005 óta ül, a sokkal idősebb, 84 éves John Rigas pedig 92 éves korában szabadulhat legkorábban.
[origo]|2009. 06. 29., 19:14|Utolsó módosítás: 2009. 06. 29., 20:02|
Igen, minden világos! A legelvetemültebb bűnözőnek is biztosítani kell a reményt arra, hogy egyszer visszanyerheti a szabadságát. – Nos, az amerikai megoldás nem fosztja meg a bűnözőt a szabadulás reményétől! A példában említett Bernard Madoff is reménykedhet a szabadulásában, mindössze le kell töltenie a rá kiszabott 150 év börtönt.
Hogy ez után mégis (221 éves korában!) kiszabadul és mi is újra veszélybe kerülünk? Meglehet, de van 150 évünk, hogy tanulmányozzuk Madoff módszereit és dolgozzunk ki védekezési stratégiát az általa elkövetett szupercsalás ellen. Ha pedig addigra pszichésen megbomlott, elmebeteg, infantilis stb. lesz és újra veszélyeztet bennünket, legfeljebb mi vonulunk be egy ideg- és elmeklinika zárt osztályára, hogy ott legalább biztonságban érezhessük magunkat…
De hát miért bomlana meg pszichésen az elítélt, ha luxuskörülmények között tölti „büntetését”? – Az egyik ilyen tudósítás (Ember Zoltán: „4 luxus börtön piti tolvajoknak”. Hitel és befektetés, 2010. július 06. elolvasva 2011. április 24.) arról szól, hogy
(Halden börtön, Norvégia) Börtönlakónak lenni nem kellemes dolog – kivéve Norvégiát, ahol luxus körülmények között raboskodhatnak az elítéltek. A 252 férőhelyes high-tech börtön a norvég–svéd határon épült 2009-ben. A 4,6 millió lakosú ország második legnagyobb börtöne padlófűtéssel, fürdőszobás cellákkal, plazmatévével, és saját hangstúdióval várja az elítélteket. A közös helyiségeket graffitik teszik hangulatosabbá.
(Leoben-i komplexum, Ausztria) Ausztriában az elítéltek szinte modern irodai körülmények között tölthetik büntetésüket. A beton, acél és üveg monstrumban uszoda, fedett pálya és stílusos cellák találhatók. A vegyes funkciójú épületcsoport 2005-ben nyílt meg, EU támogatással.
(Tiszalöki börtön, Magyarország) A 15 ezer négyzetméteres létesítmény 7,1 milliárd forintból épült 2005-ben magántőkéből. A börtönnek mintegy 800 fogva tartottal körülbelül 110 százalékos a telítettsége, ami kissé jobb, mint az országos átlag. A PPP konstrukcióban épült ingatlan tulajdonjoga az államé, amely 15 évig évente 2 milliárd forint bérleti díjat fizet a beruházónak (Közép-Európai Építő és Szerelő Kft.). A vállalkozó ezért a működés minden feltételeit – üzemeltetés, karbantartás, étkeztetés, rabok foglalkoztatása, kivéve a rabok fegyveres őrzését – biztosítja.
(Szombathelyi börtön, Magyarország) A 13 hektáros területen felépült börtön szintén magántőkéből épült meg 2008-ban. A beruházó a ZÁÉV és a Future Zrt. alkotta konzorcium, valamint a Mátraholding Zrt volt. A rabok maximum 4 fős, padlófűtéses, zuhanyzós cellákban élnek. A 800 férőhelyes börtönt másfél kilométer hosszú, 6 méter magas bástyafal és 10 légkondicionált őrtorony keríti. A kikapcsolódásról 7 kispályás focipálya és több szabadtéri sétáló gondoskodik. Számítástechnika terem, könyvtár, hangszerek, kondigépek is rendelkezésre állnak.
Na, jó, az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek nyilván nem ezekben a luxusbörtönökben vannak elhelyezve, de egyáltalán: miért vannak luxusbörtönök? A társadalom nem „tudja”, hogy a bűnözők éppen „társadalomra veszélyes” cselekmény(eke)t követtek el, nekik éppen „büntetés” jár, nem pedig luxus-ellátás? – Akkor, amikor sok becsületes, családos embert kilakoltatnak, mert nem tudja fizetni a lakásfenntartás költségeit?
Lehet ezeket a kérdéseket demagógnak minősíteni, de ez minősítés a XX. század végén–XXI. század elején terjedő kártékony és torz „ideológia” beteg szüleménye. Eljöhet az idő, amikor a „megélhetési bűnözés” kifejezés mellé ki lehet találni az „életszínvonal-bűnözést” is, hiszen akinek nem telik számítástechnikai berendezésekre, könyvekre, hangszerekre, kondigépekre, elég csupán elkövetni néhány bűncselekményt s máris ingyen hozzájuthat mindehhez, már csak arra kell ügyelnie, hogy elég súlyos legyen a tette ahhoz, hogy annyi időre ítéljék, amennyi alatt jól megtanulhat pl. hegedülni.
Emlékeztetőként idézzük ide a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 37. §-át:
A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.
Biztos, hogy a büntetés céljának megfelelő és elegendő az ilyen „joghátrány”, azaz érvényesül a társadalom védelme? Biztos, hogy az ilyen luxus-körülmények a legalkalmasabbak arra, hogy bárkit is visszatartsanak attól, hogy bűnös cselekményeikkel a társadalmat, azaz minket veszélyeztessenek? – Miért költik a tőlem adó címén levont pénznek akár kis részét is bűnözők luxus-körülményeinek megteremtésére (itt, persze, egyáltalán nem a gondatlan cselekmények „elkövetőire” gondolok!)? Súlyos milliárdokat vonnak el az oktatástól, az egészségügytől stb., mert enyhíteni kell az államadósság nyomasztó súlyát, de fölmerült-e komolyan, hogy a börtönöktől kellene elvonni, vagy az Unió ideológiai-morális defektjei ezt megakadályozták? Azt is tudom, persze, hogy ezeket „uniós pénzekből” tartják fönn, de hiszen ezek nem az adófizetők (köztük én!) pénzéből származnak?
A büntetéskiszabási elméletek és gyakorlatok ismertek. Az amerikai bíróság összeadja az ugyanarra az elkövetőre kiszabható egyes büntetéseket és így kijön összesen pl. 150 év. Ezzel szemben a magyar bíróság ún. halmazati büntetést szab ki, azaz a büntetési tételek közül a legsúlyosabbat veszi alapul és azt annak felével emelheti meg...
Komolyabb tudományos elemzéssel kimutatható lehetne, hogy pl. a húsz évig tartó szabadságvesztés jóval súlyosabb, mint az életfogytig tartó, mert életfogytig mindenki kibírja, de 20 évig nem biztos, hogy mindenki…
