Olvastam egy aranyos „történetet”, amely még akkor is tanulságos (lenne), ha nem esett (volna) meg. Íme:
vélemény | Sokan utaztak a buszon: a két egymással szemben lévő szék is foglalt volt. Az egyiken egy idős néni kuporgott, élvezve az ülőke előnyeit. A másikon egy fiatal hölgy – ölében gyermekével. A kisfiú folyamatosan himbálta a lábát, és közben mindig belerúgott a néni térdébe
Az idős hölgy egyre hátrébb húzódott. Azt is várta, hogy az anya rászól majd a csemetéjére. Mivel ez nem történt meg, udvariasan megszólította az anyát: – Elnézést, hogy zavarom, de a kisfia rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa. Eltalál egy csontot vagy eret, és akkor az újságosig meg a patikáig sem tudok elmenni. Legyen szíves, szóljon rá.
- Mit akar? – reccsent rá az édesanya. – Én nem fogom egy ilyen vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában. Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!
Mindenki megdöbbenéssel figyelte a jelenetet, egy rocker is, akin acélbetétes bakancs, feszülős nadrág és bőrkabát virított. Kopaszra nyírt feje jól tükrözte hovatartozását, és az is, hogy az MP3 lejátszóból üvöltött a Tankcsapda. A srác kivette a rágót a szájából, beledolgozta az anyuka hajába, majd ezt mondta: – Engem sem korlátoztak gyerekkoromban…
Szentirmay Tamás: Rágó a hajba, avagy szabad-e korlátozni a testi szabadságot? baon.hu 2010. február 20.
