– Meghalt Mátyás király, oda az igazság! – jajdult föl a szegény ember, mikor azt látta, hogy a körülötte nyüzsgő világ méltánytalan, sokszor tisztességtelen, embertelen, s kereste azt az utat, amelyen eljuthatott a végső, általa is helyesnek vélt megoldásig.
Természetesen egykoron a legfelsőbb fórum az ország legfőbb ura, a király volt, oda törekedtek az igazságukat keresők. Örökbecsű, szép irodalmi alkotások is megörökítik e jelenséget.
„Jogát, úgymond, ő nem hagyja,
Inkább fölmegy a királyig
Térden csúszva: de a füttyöt,
Mely az ős diófárul jött,
Nem engedi, nem! halálig.”
Arany János: A fülemile (részlet)
Tiborc, a jobbágy is Bánk bánhoz, a kormányzóhoz fordul a fennálló viszonyok elleni panaszával, s elmondja:
„[…] És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.[…]”
Katona József: Bánk bán
Ámde hova forduljon gondjával-bajával a „szegény ember”, ha a hivatalos út nem kínál megnyugtató megoldást, király pedig már nincsen?
1962-ben készült hazánkban egy fekete–fehér film (Felmegyek a miniszterhez), amelynek szinopszisa (emlékeztetésként) a következő:
„A most alakult tsz vezetősége nagy gondban van Balogh Bódog miatt, aki az utolsó egyéni gazda a faluban, és amíg be nem lép, nem adhatják a szövetkezetnek a »Száz százalék« nevet. A ravasz Bódog mindig túljár a beszervezők eszén, még holtnak is tetteti magát. Amikor kiderül, hogy a miniszter eljön Rendes községbe, az ünnepségre, amelyet abból az alkalomból rendeztek, hogy a község lett az első százszázalékos a megyében, a vezetőség meg akarván szabadulni Bódogtól, őt küldi fel az élenjáró szövetkezetek országos konferenciájára. A Parlament folyosóján összetalálkozik a miniszterrel, és addig ravaszkodik, amíg kap tőle egy írást, amelyben az áll, hogy aki nem akar belépni a szövetkezetbe, azt nem szabad kényszeríteni. Közben a tagság megnyugszik abban, hogy egy ember csak töredék, nem százalék. Ezen a beszervező bizottság annyira fellelkesül, hogy amikor a sok viszontagság után visszatért Bódog kijelenti, hogy mégis belép, szóba sem állnak vele. Erre Bódog megfenyegeti őket, hogy felmegy a miniszterhez és írást kér tőle, hogy igenis joga van belépni."
Igen, Bódog (Páger Antal) azzal „fenyeget”, hogy „felmegy a miniszterhez”. Ennek lényege, hogy ami a dolgok rendes menetében nem intézhető el, aminek megoldásához nem lehet megtalálni a törvényes eljárást, az sem szükségképpen elveszett ügy, mert a „hátsó bejáraton” keresztül mégis megtalálható a „hatékony” válasz a meg nem oldott kérdésre. Volt esély, hogy a miniszterre hivatkozás megrettenti az akadályozókat, akadékoskodókat; a miniszter „tekintélye” önmagában elég a gátak eltávolításához.
Később kiderült, hogy ez az út (már) nem igazán járható, vagy ha járható is, nem elég hatékony. Új, jobb megoldás kellett!
– Majd írok a Kádár-titkárságnak és az elintézi! – hangzott a következő idők „fenyegetése”, s akkor erre rezzentek össze az „igazság ellenségei”. Akkor ez volt az a végső „instancia”, az a reménykeltő „jogorvoslati fórum”, amiben még bízhatott az elesett ember.
Ma már a Kádár-titkárság is a múlté. Maradt-e még valami biztató?
Nos, aki nyitott füllel jár, naponta talán tucatszor is hallhatja az aktuális panasz-fórum nevét, ahova ma már mindenki törekszik, vagy legalábbis amivel mindenki fenyegetőzik. Aki nyitott füllel jár, az tudja is ennek nevét: „Strasbourg”, az „Emberi Jogok Európai Bírósága” (EJEB).
Manapság a fő cél az EJEB mindenkinek, aki nem jár sikerrel a hazai hatóságok előtt. Strasbourgot emlegeti a szakszervezeti vezető, a szabadságvesztését töltő elítélt, a hallgatói önkormányzat képviselője stb., bármely ügyben, függetlenül attól, hogy valamely kérdés nem is tartozik az EJEB hatáskörébe, abban kizárólag a nemzeti szervek dönthetnek. – Bizony, ez olykor szánakozó mosolygást, nem pedig együttérző szimpátiát vált ki a többi emberből…
Azt pedig, hogy milyen ügyekkel fordulnak az EJEB-hez, fölsorolni is lehetetlen. Példaként most csupán az [origo] Tabu rovatának egyik, 2007.06.28-i jelentését idézzük:
Egy brit elítélt azzal fenyegetőzik, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul, amennyiben nem engedélyezik, hogy vibrátort használhasson a börtönben…
