„Nem okos tanácsokat szeretnék osztogatni, inkább csak magamnak rögzítem – mintegy a »jegyzőkönyv számára« – az itt következő néhány megjegyzést”.
Tegnapelőtt (április 18-án) egy blog-bejegyzést tettem közzé („… és az »Alumnusok klubja«”? címmel), amelyben azzal az „ötlettel” rukkoltam ki, hogy mivel az IMF és az EU újabb és újabb tisztességtelen feltételeket támaszt egy készenléti hitel folyósításának feltételeként Magyarország számára, ezért keressünk más megoldást, hogy ne kelljen „pitiznünk” e nyilvánvalóan pökhendi és kisstílű szervezetek „csak együtt erős és okos” csinovnyikjainak. (Ez utóbbi jelzők alátámasztásra lásd Kósa András: Brüsszel üzen: „Kádár Magyarországa kapott IMF-hitelt”, de egy tagállam más tészta. Hvg.hu 2012. április 20., péntek, 13:42.)
Bejegyzésemre „2012.04.20-án 12:08:08-kor a következő szöveggel:
Ha jól tudom, az IMF rendelkezésre állási hitelkerete 30 milliárd euró.
Az mai árfolyamon majdnem 9ezer milliárt forint.
Ez 900.000 ember, fejenként 10millió forinttal.
Az ötlet sajnos nem reális.
Ezúton köszönöm meg „KariKának”, hogy válaszra méltatott, de azt hiszem, ezen kívül még kell tennem néhány megjegyzést.
1. Ténylegesen magam sem hittem, hogy ötletem akkora erejű, hogy egycsapásra megoldja hazánk hitel-problémáját, mindössze egy kósza gondolatfoszlány volt. – Valójában inkább „kínomban” találtam ki; ám az mindenesetre hozzátehető, hogy bizonyára van még több olyan „kibúvó” is, amelyet nem ártana felderíteni és a lehetőségeken belül kipróbálni!
(De biztos-e, hogy ez teljesen irreális, hiszen naponta hallhatunk olyan új-dús-gazdagokról, akik hirtelen szinte nagyobb vagyonra tettek szert, mint hazánk éves költségvetése…?) Gondoljunk csak pl. az orosz vállalkozókra!
Egy orosz vállalkozó 200 millió eurót hajlandó befektetni a Monaco futballcsapatba, amelyik a tavalyi szezonban a francia bajnokság első divíziójának sereghajtója volt. Erről a Nice Matin írt II. Albert hercegre hivatkozva. A lap arra utal, hogy valószínűleg az Uralkalia korábbi tulajdonosáról lehet szó, Dmitrij Ribolovlevről
www.lenta.ru - 2011.11.26.
2003 júniusában vásárolta meg Ken Bates-tõl a Chelsea-t egy orosz milliárdos olajmágnás, Roman Abramovich. Az információk szerint Bates, aki 1982-ben egy fontért vette meg a klubot, 2003-ban mindent egybevetve 140 millióért adta el azt. Ekkora összegért még soha senki nem vásárolt labdarúgó csapatot.
ChelseaFanatics.hu (leolvasva 2012. április 20.)
Nos, pl. ilyenekre gondoltam; az „Alumnusok Klubja” inkább csak afféle „alibi-jogcímet” jelentett volna…
2. Igen, „kínomban” még cifrább gondolatok is megfordultak fejemben. Egy felelős állami tisztségviselő ilyesmire nem is gondolhat, de én most „távol a közügyektől” és a „hályogkovács biztonságával” leírhatom:
a) Erőteljesebben kellene szövetségeseket keresni az Unió államai között, megértetve velük, hogy az ilyen szervezet (vagy ilyen tisztségviselői) kifejezetten kártékony(ak) a tagországok számára, s ha Magyarország esetében „győz(nek)”, minden állam kénytelen „meghunyászkodni”, s biztosra mehet, hogy hasonló esetben nem várhat „kegyelmet”.
b) Meg kellene lengetni az IMF és az EU önhitt és túlzottan magabiztos hivatalnokai előtt, hogy Magyarország új utakat keres. Nem tervezi ugyan a szakítást és a kilépést az Unióból, de érdeklődése és figyelme némiképpen gyengült azokkal a szervezetekkel kapcsolatban, amelyek a saját tagukkal szemben kifejezetten méltánytalan és időnként ellenséges magatartást tanúsítanak.
Azért nem tervezi a szakítást és a kilépést, mert az garantáltan a szervezet végét jelentené, hiszen az érintett államok Magyarország példájában a saját sötét jövőjüket láthatják, s logikusan követhetik a kilépésben (esetleg egy újabb „KGST”-t is létrehozva). – Ha pl. valami hasonlót egy éppen tisztségétől megválni készülő miniszter vagy államtitkár valamelyik sajtóbeszélgetésen „elejtene” (hogy az „EU fülébe” jusson!), lehet, hogy segítene hűteni a szervezet „hevét”…
c) Lehet, hogy valamely távol(abb)i állammal kellene „szövetséget” keresni és kötni. Hazánk Európa közepén terül el, ideális fekvése alkalmassá teheti távol(abb)i államok pénzügyi-gazdasági-kereskedelmi stb. „szálláscsinálójának”, esetleg „ugródeszkájának” – természetesen cserébe terjesszék ki fölénk a szükséges „készenléti-hitel-hálót”!
Szintén „ijedtségemben” jutott eszembe, hogy ha meg még adókedvezményeket is kaphatnának, hazánk kész „paradicsom” lehetne (ti. „adóparadicsom”)!
