Szeretem a presszókávét. Régebben sokat is ittam belőle (volt egy nap, amikor megszámoltam: 20-at!); mindegy, milyen módon készült: nescafé leforrázva, vagy pedig darált babszemekből kávéfőző segítségével.
Mostanában már nem főzök – nagyon egyszerű, ám igen bosszantó ok miatt: ugyanis a kész kávé állandóan kifolyt a tűzhelyre. Ez egyrészt a frissen főzött nedű mennyiségének számottevő csökkenését eredményezte, másrészt az összekávézott tűzhely lehetőleg azonnali takarítását követelte… – Mindkét hatás rendszeres, erőteljes, ám szótlan dühöt és az alkalmatlan tervező meg-megújuló, ám szintén csendes becsmérlését váltotta ki belőlem.
Talán mindenki ismeri az ún. „kotyogó” kávéfőzőt. Egyszerű a kezelése, nem kell semmiféle technikai előképzettség ahhoz, hogy siker koronázza bárki igyekezetét, azaz élvezhesse a jó kávé ízét-aromáját. – Hacsak…
Amint megtölti az alsó részt friss vízzel, a középső tölcsért pedig kellemes aromát árasztó kávéval és az üres tetejét rátekerve alágyújt, hamarosan halk sistergést hall, majd egy kósza puttyantást-kottyantást. – Ez igen! – andalodik el a vágyakozó „vesztes-jelölt”, akit morálisan is elvarázsol a légben szerteáradó csodás illatár.
A friss főzetre már-már türelmetlenül váró, a sűrűsödő kottyanások után folyamatos kotyogássá-kattogássá izgult hangoktól megrészegült ember odalibeg a tűzhelyhez, hogy kikapcsolja a készüléket és átadja magát a totális élvezeteknek, miközben „csoda ez avilág, hejre-tyu-tyu-tyu, mégis érdemes élni!” szavakat rikkantgatja magában – lecsap rá a végzet, torkon ragadja a sátán; rádöbben a szörnyű valóságra…
A kávé egy része ugyanis a tűzhelyre folyt! Élvezete helyett lehet letörölgetni a gusztustalan, barna löttyöt – és itt bezárul a kör.
Ha nem törli azonnal, az rögvest rászárad és sokszorta nehezebb letisztítani az elkoszolódott berendezést, ha pedig előbbre sorolja a tisztogatást, a kávé hűl le, hogy tovább lohassza a fölkorbácsolt vágyakat…!
A kotyogó alkalmatlan tervezője ugyanis kisebb méretűre tervezte azt a (fölső) részt, ahova a kész kávé összegyűlik, mint azt (az alsót), amelyikbe a hideg vizet kell tölteni, emiatt aztán a kávé nem fér a tartályába, s túlfolyik. – Nos, a probléma ennyire egyszerű!
Persze, tudom, hogy van valahol egy „titkos” jelzés, ami azt mutatja, hogy meddig szabad vízzel megtölteni az alsó részt, csak azt nem értem, hogy ezt a tervező miért nem tudta, s nem méretezte ehhez képest kisebbre az alját.
Vagy nagyobbra a tetejét…!
