Ülök a konyhában, kora reggel, fél kilenckor.
Lehet, hogy ez valakinek már kora délelőtt, de én soha nem szerettem hajnalban kelni. A „hajnali” időpont ellenére a hangulatom nem rossz: gőzölög-illatozik előttem a friss tea és kávé, finom a reggeli, szól mögöttem a „háttér-rádió”.
Bizonyára sokan ismerik ezt az érzést: a rádió hírei eljutnak ugyan a tudatáig, érti is minden szavát, ám nemigen figyel azok tényleges értelmére, szinte vissza-visszapattannak a szavak a tudata pereméről. Semleges érzésekkel hallgatja a híreket, csak akkor kapja föl a fejét, ha valami furcsát hall. (Olyasmi lehet ez, mint amikor a gyerekek „szőnek”, más kifejezés szerint „kacsáznak” a vízparton, azaz minél laposabb kavics-darabot vízszintesen, a víz szintjéhez közel úgy dobnak el erőteljesen, hogy az minél többször pattanjon vissza a vízről, mígnem alámerül.)
... s én fölkaptam a fejemet!
„... a levegő szennyezettsége a tájékoztatási küszöb alatt van” – fúródott a fülembe a rádió hangja.
Nem akadt ugyan torkomon a falat, de elbizonytalanodtam: mi a fene lehet az a ’tájékoztatási küszöb’, amit nem ért el a levegő szennyezettsége?
Első kósza ötletem az volt, hogy ez egy speciális érték (magasság, töménység, vagy valami ilyesmi) lehet, ami alatt nem kell tájékoztatni valakit valamiről, csak ha azt eléri vagy meghaladja.
Azonnal rájöttem, hogy botorság volt ilyesmire gondolnom! – A mostani hír a levegő szennyezettségéről tájékoztatott, tehát az nyilván meghaladta, fölötte volt a „tájékoztatási küszöbnek”. Ez viszont lehetetlen, mert azt is mondta, hogy „alatta van” a tájékoztatási küszöbnek!
Eddig jutottam, mikor ismét a éreztem a kávé finom illatát, s folytattam a reggelizést.
Azt tartja a mondás, hogy amilyen az Újév, olyan lesz az új év is. Az Újév elmúlt, ma már január másodika van. Alaposan remélhetem tehát, hogy ez az új év (2013) nem hoz több ilyen „botlást” a „tájékoztatási küszöbben”...
