Tegnap óta ismét oktatásra használhatják a tanárok és a diákok az ELTE bölcsészkarának 45 napja blokád alatt tartott előadótermét, de az egyetemi vezetés támogatja, hogy a diákság továbbra is fórumokat szervezzen az intézményben, ha hajlandók kizárni rendezvényeikről a pártpolitikát
– adta hírül a Magyar Nemzet 2013. március 28-án, miután az egyetem vezetői és a Hallgatói Hálózat (HaHa) megállapodott a teremfoglalás befejezéséről.
Megállapodás született – de kik között?
2013. február 11-én »„Polgári engedetlenség” – HaHa!« címmel tettem közé egy posztot, amelyben – többek között – a következő részlet is szerepelt:
1. A HaHa nem legitim hallgatói szervezet. Az ugyanis, hogy valahol Magyarországon egy húsz fős egyetemi csoport, vagy egy száz-kétszáz fős évfolyam elkezd „jogokat követelni”, sőt, a Kormánynak „ultimátumot adni”, valóban csak szánalomra érdemes. Miért állna velük szóba a Kormány? - Ez semmivel nem több csupán egy aranyos fiatalokból álló „buli-mozgalomnál”, s ne felejtsük el, ilyenből ebben a pillanatban is legalább 320 van (80 felsőoktatási intézmény, mindegyikben négy évfolyam...). Tényleg, mindegyikkel tárgyalni kellene a Kormánynak?
2. Ezért van az, hogy a Kormány csak legitim szervezetekkel tárgyal. – A mozgalom és a szervezet között az a lényegi különbség, hogy utóbbinak van alapító irata, nyilvántartott tagsága, vannak választott vezető szervei, az államnak van a működéséről hivatalos tudomása, hiszen szerepel a „cégbírósági” nyilvántartásban stb, tehát nyilvánosan lehet tudni róluk sok mindent, szemben a mozgalommal, amelynél mindez hiányzik...
Ezt követően több barátom is azt kérdezte: miért van az, hogy szerintem a HaHa (Hallgatói Hálózat) »semmivel nem több csupán egy aranyos fiatalokból álló „buli-mozgalomnál”«, de az egyetemen mégis nagy előadótermet tart „megszállva”, s az egyetem vezetői nem tesznek hatékony „ellenintézkedéseket”?
Erre a saját, nemhivatalos magyarázatom a következő volt:
Ebben a kérdésben az állam (beleértve az egyetemet is) a félénkségig óvatos, tartózkodik minden „határozott” intézkedéstől, nehogy bárki is félreértse, vagy még inkább: félremagyarázza cselekvését. Helyette egyfolytában „tárgyalni” akar (hátha elfáradnak, megunják a tiltakozást a teremfoglalók), pedig ez igen hosszadalmas folyamat lehet.
Amikor az egyetem vezetői azt kérdezték, kivel tárgyalhatnak, a HaHa azt felelte, hogy náluk nincs ilyen, ők a „bázisdemokrácia” talaján állnak.
Nos, ezt a kifejezést sokan már a legelső pillanatban gyanakodva hallgatták. Mindannyian tanultunk a demokráciáról (a népuralomról), sokat hallottunk a klasszikus görög változatáról, de arra is emlékeztünk, hogy jó elővigyázatosnak és kételkedőnek lenni annak „jelzős” formáival, mint pl. a „szocialista demokrácia”.
Akkor tehát ez is gyanús, mert hiszen ott a jelző: „bázis”-demokrácia! – Erre egy nem túl régi könyvben [Anarchizmus (Modern ideológiák), Századvég Kiadó, Budapest, 1991] használható magyarázatot találunk:
Az anarchista mozgalom egyik örököseként a zöld-mozgalom elutasítja a centralizációt, a hierarchiát, a formalizáltságot és a bürokratizáltságot. Ezzel a bázisdemokrácia anarchista szervezeti modelljét állítja szembe, amelynek jellemzői: 1. Decentralizált: a szervezet célja, hogy az önállóság maximumát biztosítsa az egyének és a közösségek számára. 2. Hálózati jellegű: egyenjogú, független közösségek és csoportok együttműködésén alapul, nincsenek szintenként elosztott igazgatási jogok és kötelezettségek, hanem az egyeztetés, az együttműködés kapcsolja össze őket. 3. Spontán-informális: szakítva a modern szervezetek ügyrend- és alapszabály-fetisizmusával, a lehető legminimálisabban szabályozzák a szervezeti magatartást és viszonyokat; a független egyének és közösségek spontán önszabályozását kívánják elérni. 4. Közvetlen demokrácia: az érintettek közvetlen beleszólását, a társadalmi bázis aktivitását, önigazgatását biztosító szervezeti szerkezetek, amelyek kizárják a képviseletet, vagy rendszeres rotációval mérséklik azt.
Ezek az ismérvek pontosan illettek a „teremfoglalókra”, függetlenül attól, hogy minek nevezzük őket: anarchistáknak, zöldeknek vagy akárminek. – A lényeg: nincs szervezet, nincs vezető, csak spontán együttműködés van...!
1. Ha nincs szervezet és nincs vezető, akkor demonstráció sincs, mert a gyülekezési törvény megnevezett szervezőhöz és pontosan meghatározott bejelentéshez köti a gyülekezést. – Ennek hiányában a „rendezvény” feloszlatható.
2. A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. tv. 60. § (4)
A hallgatói önkormányzat működéséhez és a feladatai elvégzéséhez a felsőoktatási intézmény biztosítja a feltételeket, amelynek jogszerű felhasználását, a hallgatói önkormányzat törvényes működését ellenőrizni köteles. A hallgatói önkormányzat feladatainak ellátásához térítésmentesen használhatja a felsőoktatási intézmény helyiségeit, berendezéseit, ha ezzel nem korlátozza a felsőoktatási intézmény működését.
Ugye, világos? Az egyetem helyiségeit csak a hallgatói önkormányzat használhatja térítésmentesen, s az is csak akkor, ha ezzel nem korlátozza az egyetem működését.
Mivel a HÖK-ön kívül senkinek sincs joga az egyetem helyiségeit használni, hogyan tarthatta megszállva mégis az egyetemi helyiséget egy meghatározatlan emberekből álló nem-szervezet, nyilván „térítésmentesen”, ráadásul úgy, hogy még az oktatást is akadályozta?
Mit keresett ott akárki; avagy milyen „szerződés” alapján mennyi „térítési díjat” fizetett a HaHa a teremhasználatért? – Persze, már ez a kérdés is rossz! Nem volt joga használni, ki kellett volna őket (akár egyesével) vinni a teremből és valamelyiktől (az egyetemleges felelősség elve alapján!) követelni az addigi teremhasználati díjat, a világítás és fűtés stb. költségeit, valamint az esetleges kár megtérítését. – Ez nem politikai „ellenlépés” lett volna, hanem kizárólag a polgári jogi „jogviszonyból” eredő törvényes követelés.
Szögezzük le: a történtek azt mutatják, hogy „bázisdemokrácia” nem más, mint a demokrácia büszke, bár az újabban olykor értelmetlenül koptatott zászlaja alá bebújó, s annak védelmét elorzó-bitorló „anarchia” – innen a címben szereplő „demarchia”. – És roppant veszélyes precedens; félő, hogy ettől vérszemet kapnak arra hajlamos „bázis-demokraták”!
... és még csak nem is szóltunk a „politikai joggal való visszaélésről”...
