Charlie-to blogja

[1] Tyúk – ősi magyar szavunk, a „tyú” többesszáma. A köznyelvben többnyire csak ebben a formában ismert, ugyanis a baromfiudvarban és a veteményeskertben mindig többedmagával fordul elő. Egyesszámát főleg akkor használjuk, ha pl. féltucat van belőle (vö.: hattyú).

[2] mi a kő? – Döbbenetes a költő történelmi és természettudományi ismereteinek hiányossága! Nem tudja, hogy mi a kő? Ez nehezen érthető, mert hiszen Kiskőrösön is volt kőkorszak (vö. Kis-kő-rös) bár lehet, hogy akkor Petőfi éppen nem volt otthon, s csak a kőkorszak elmúlása után ért haza, hogy a. Feljegyezték, hogy a kis Petrovics Sanyi sűrűn elcsavargott, s e vándorló szokását később Petőfi Sándor néven is megtartotta.

[3] tyúkanyó – Petőfi itt nem a nagyanyjáról beszél. Ismeretes, hogy Kiskőrösön régen a rossz gyerekek – ha a nagymamájuk este mosakodni és feküdni hívta őket –, így kiabáltak: „Nagyanyó – tyúkanyó!” Tudnunk kell azonban, hogy Petőfi ezt nem kiabálhatta, mert ő szegény gyermek volt, neki nem volt nagyanyja, mint a földesurak gyerekeinek, akiknek kettő is volt.

[4] kend – A „kendermagos” (ti. tyúkanyó) rövidítése. – Rövidítésre elsősorban a szótagszám miatt volt szükség, de az is lehet, hogy nem.

[5] Eszébe jut – ti. a tyúkeszébe!

[6] kotkodácsol – Naná, hiszen tyúk! Petőfi idejében a tyúkok még csak kotkodácsolni tudtak, nem úgy, mint manapság, amikor a tyúkok, még inkább a pipik (de néha a libák is!) több nyelvet beszélnek: tudnak turbékolni, csicseregni, karattyolni, ám olykor elég sokat ugatnak is.

[7] verik – Petőfi angolul is tudott, ez ugyanis a „very” szó többesszáma. A „very” legtöbbször szókapcsolatokban, kifejezésekben fordul elő, pl. „very good” (=nagyon jó), „very nice” (=nagyon szép), „very take” (=izzadság) stb.

[8] Válogat a kendermagban – A költő itt finoman arra céloz, hogy a tyúkanyó becézett leánykori neve „Hamupipike” volt.

[9] Tojás – E vers alapján könnyedén megválaszolható az az ősrégi kérdés, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás. Nem vitás, hogy a tyúk, mert hiszen az már a vers címében előfordult, míg a tojás csak itt, a sokadik verssorban bukkan fel.

[10] Iparkodjék, ne legyen ám Tojás szűkében az anyám! – Semmi túlzás nincs abban, hogy szenzációs felismerésre jutottam, minek következtében a Petőfiről összegyűjtött eddigi ismeretek úgyszólván fabatkát sem érnek. A legjelentősebb tudományos Petőfi-monográfiák, tanulmányok, de még a barguzini kutatások vagy a TV „Keressük Petőfit” sorozata is a költőt kizárólag harcos baloldaliként, forradalmárként mutatták be. Elvakította őket az „Akasszátok föl a királyokat!”, az "Itt a nyilam, mibe lőjem?" s más hasonló kifejezések, s közben nem vették észre a maradi, ellenforradalmi, konzervatív tulajdonságokat. „Ipar”, „iparkodás”, „ne legyen tojásszűke”? Mi ez, ha nem a szocializmus, a népi demokrácia felsőbbrendűsége, győzelme a kapitalizmus fölött? De harcol-e ezért Petőfi? Nem, ezt még a nyájas olvasó is jól látja! Megemlíti-e Bábolnát, az iparszerű broylercsirke-tenyésztést és tojástermelést, az egy főre eső tojásbőséget? Dehogyis! Helyette „tyúkanyót”, „kend magát” emleget. Persze, mert megriadt a szocializmus nagyszerű távlataitól!. Azt még megértjük, hogy a KGST-ről nem szól, mert hiszen az NDK-sokat nem szerette (vö. „kurvanyádat” kifejezés használata a „Mit nem beszél az a német?” című versében,), de azért állami gazdaságról vagy szocialista tervgazdálkodásról írhatott vola, különösen egy tyúkról szóló versben (pl. „Az anyám broylertyúkja” formában). Ám nem tette! – Sajnos, a fentiek miatt az összes tankönyvet, jegyzetet meg kell semmisíteni, majd megsemmisítés után aprólékos munkával szavanként át kell írni. Ehhez ragaszkodom, mert ellenkező esetben nem leszek hajlandó további, hasonlóan szenzációs felfedezéseket tenni.

[11] kutyám, hegyezd füled – ti. a kutyafüled!

[12] Hadd beszéljek mostan veled – A költő Morzsával nyilván kutyanyelven beszélt, de kutyanyelvi emlékek eddig nem kerültek elő, pedig Barguzinban ezeket is keresték.

[13] Mindig emberül szolgáltál – Igen, Morzsa emberül szolgált, ám a Petrovics család sokszor kutyába sem vette. Fennmaradt, hogy még azt a fát is kivágták, amely mellett Morzsa azt szokta volt végezni, amit általában a kutyák szoktak a fa mellett. Mikor ennek híre ment Kiskőrösön, a jobb érzésű emberek, meg azok is, akik kutyául érezték magukat, döbbenten kérdezték egymástól: „Igaz, hogy kivágták a kutya fáját?”, s megütközve hallgatták a választ: „Ki, a kutyafáját!” – Ez a mondás aztán úgyszólván szállóigévé vált nem csak Kiskőrösön, hanem Kiskunlacházán és Kunmaradason is a XIX. században. Ez még mind semmi! E sorok írója a tanú arra, hogy ez a kifejezés ismert volt sokkal korábban, már a VII. században is (ti. a VII. gépkocsizó lövész században) Mezőtúron a Szabó Lajos laktanyában.

[14] légy – A légy (musca domestica) a tyúkhoz hasonló háziállat. Vak (egyes vidékeken szemtelennek mondott) változata a piaci légy (tegyük hozzá: Közös Piaci!) rászáll mindenre: cukorra, mézre, az asztalon ebéd után ottfelejtett Morzsára stb. Szocialista változata a századfordulón is ismert volt, Lenin külön is említést tett róla egyik művében (vö. „Ne légy renegát, Kautzky!”).

[15] Élj a tyúkkal barátságba – A kutya és a tyúk barátsága hazánkban világszerte ismert. Nagyon jó viszonyban vannak, állítólag együtt szoktak aludni is. Innen származik az a mondás, hogy „Indul a kutya s a tyuk aludni” – akárhonnan nézzük.

[16] egyetlen jószága – Hogy Petőfi nem volt számtantanár, azt eddig még soha senki nem cáfolta, ám bizonyítani sem sikerült senkinek! Ezt a hiányosságot most e sorok írója – akinek matematikai felkészültsége messze meghaladja a költőét – a világon először pótolhatja. Íme a bizonyíték: Tyúk, kutya, galamb és légy ugyanis nem egyetlen jószág, hanem ... három!