A magyar sajtó is széles körben tudósított arról, hogy Lengyelországban 2009-ben is nagy nemzeti ünnepséget tartanak május 3-án, mivel ott fogadta el az ún. négyéves Szejm 1791-ben Európa első írott alkotmányát.
Ez a hír mindenképpen figyelemre méltó, két okból legalábbis.
1. Az egyik ok, hogy ez a tény nálunk alig-alig ismert; az egyetemi szakmai tankönyvek is csak elvétve említik. Azt írják, hogy a világon az első alkotmányt az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa fogadta el 1787. szeptember 14-én, Európa első (a világ második) alkotmánya pedig Franciaországban született 1791. szeptember 3-án. – A gond az, hogy ha a lengyelek már 1791. május 3-án, tehát pontosan négy hónappal a francia alkotmány előtt elfogadták sajátjukat, akkor nem tisztességtelen dolog-e elvitatni tőlük az elsőséget, még akkor is, ha a nagy francia forradalom óriási történelmi jelentősége oly nyilvánvaló?
Nos, a kérdés kissé finomabb elemzést kíván, nincs ugyanis szó arról, hogy bárki is elvenni akarná a lengyelek érdemeit.
A helyzet az, hogy Lengyelországban valóban korábban fogadtak el alkotmányt, mint Franciaországban. Ennek az alkotmánynak a jelentősége mindenképpen elismerésre méltó, mert a korabeli állami szervezetet demokratikusabb irányba reformálta. Megtartotta azonban a korábbi feudális struktúrát, nem rendelkezett azokról a tartalmi elemekről, amelyek alkotmánnyá teszik a polgári alkotmányokat (hatalommegosztás, alapjogok stb.), nem lépett tehát túl a feudális közjogi berendezkedés összefoglalásán – ezért van az, hogy bár időben megelőzte a franciát, tartalmilag mégsem tekinthető az első (európai) polgári alkotmánynak.
Sajnos, nem fognak jönni…
Maga a szóhasználat ugyanis az alkotmány fogalmának eltérő értelmezéséből ered. A XX. század első harmadában megjelentek azok a felfogások, amelyek az alkotmányt az állam „megalkotottságával”, azaz lényegében az államszervezettel azonosították. „… az állam összetételének és szervezetének, vagyis megalkotottságának … rendje az állam alkotmánya” – írta Polner Ödön (Az állami élet néhány főbb kérdése. Budapest, 1935.), hasonlóképpen „Alkotmány alatt azt a szervezetet értjük, amelyben az állam hatalmi élete lejátszódik” (vö. Molnár Kálmán: Magyar közjog. Pécs, 1929.). Szervezete viszont minden államnak van, kezdettől, alapításától fogva, ez különíti el a társadalomtól. Ha Magyarország ezer éve létezik (azaz ezer éve van államszervezete), akkor ugyanennyi ideje van alkotmánya is. Csak ennek ismeretében érthetjük meg, hogyan lehet hazánknak „ezeréves” alkotmánya.
