„… megszületett az a gyermek,
Az a gyermek, ott Bethlehemben.”
Kató fölsír a papi szóra
S az a gyermek, a bethlehemi,
Könnyezve tekint le Katóra.
Ady Endre: Kató a misén
„… megszületett az a gyermek, Az a gyermek, ott Budapesten” – írhatnánk át epigonkodva Ady szép versét, de inkább ne folytassuk…!
Igen, megszületett az Alaptörvény …… de ugye, nincs nekünk is okunk „fölsírni”…?
Hát, nem tudom, ugyanis vannak benne teljesen érthetetlen és értelmetlen elemek, pedig még egyáltalán nem tartalmi, hanem kizárólag formai kérdéseket említek.
A szövegben vannak csupa nagybetűvel írott szavak-kifejezések (nemzeti hitvallás, alapvetés, szabadság és felelősség, az állam, a különleges jogrend, záró rendelkezések), amelyek megvastagítva a sorok közepén állnak, tehát mondjuk azt, hogy ezek rész(?)-, fejezet(?)-, alfejezet(?)- stb. címek, bár sehol nem derül ki, hogy mik is ezek.
Vannak azonban más szavak is végig nagybetűkkel írva (MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI; HAZÁNK; AZ EMBER; magyarország), amelyek semmiképpen sem minősíthetők semmiféle „címnek”, hanem egyszerűen csak a „folyó szövegben” szerepelnek ezzel az írásmóddal.
„MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI” – ez a kezdés nem kifogásolható, másutt is vannak hasonló emelkedett, méltósággal teli indítások (elég utalni talán néhány más alkotmány bevezetőjére, pl. „Mi, az Egyesült Államok népe”, „Mi, a Cseh Köztársaság állampolgárai”, „A francia nép ünnepélyesen kinyilvánítja”, „…mi, Írország népe”, ,,mi, a Lengyel Nemzet – a Köztársaság valamennyi állampolgára”, „Mi, a szlovák nemzet” stb.).
Aztán elkezdődik a főszöveg, az A) cikkben így: „HAZÁNK neve Magyarország”.
Hazánk neve? – Ez versben elmenne, de alkotmányban nem! S ha lefordítják más nyelvre, akkor pl. az angol azt olvassa: „The name of our country is Hungary”? – Félreértés ne essék: nem önmagában a „Magyarország” megnevezés a hibás, hanem az, hogy a „hazánk” kifejezés ebben a konstellációban semmiképpen nem használható.
Ami hazánk elnevezését illeti; azt meg kell jegyezni, hogy az alkotmány minden országban elsősorban a legfontosabb közjogi dokumentum, amely az adott államban a közhatalom gyakorlásának jogi alaprendjét állapítja meg (márpedig a közhatalom gyakorlásának egyik legfontosabb meghatározó eleme az államforma), nem pedig a lángoló hazaszeretet demonstratív igazolványa! – Ezt azért kell most ilyen brutálisan kimondani, mert az előkészítés során gyakran csúnyán néztek arra, akinek véleményéből nem sütött át a „hazafiság”, a múlttal való totális szakítani akarás, hanem csupán hideg, szakmai szempontokat hangoztatott. – Igen, szakítani kellett a múlttal, kellett új alkotmány! – Ám nem (lett volna) szabad túlzásokba esni, emiatt félredobni azt a minimumot is, amiért az alkotmányt „kitalálták”! (Azért, mert „zavaros gondolkodású” némelyek állandóan a demokrácia és a köztársaság „védelmezőiként” akarnak feltűnni, még nem kellett volna eldobni ezeket a fogalmakat, inkább ővelük nem kell(ett volna) foglalkozni; a mellőzésük súlyosabb morális hatású, mint ha komolyan vennék…) – Vajon nevezhetjük-e hazafiatlanoknak az angolokat, mert hazájuk elnevezése „Egyesült Királyság” (United Kingdom), vagy legfeljebb „United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland”, de az, hogy „Anglia”, sehol sem szerepel, ezzel szemben az államforma (királyság) igen?
Ha tudjuk, hogy mi az alkotmány, és mire való, akkor nem Montenegró, Románia és Ukrajna példájára kell hivatkozunk, mert Európában másutt az állam elnevezésében mindenütt hivatalosan megjelölik az államformát is!
Hogy miért van a HAZÁNK végig nagybetűvel írva? – Ennek semmi értelme, mert alkotmányba nem illő, és nem is túl színvonalas forma, hogy valamit úgy akar hangsúlyozni az alkotmányozó, hogy bizonyos szavakat végig nagybetűkkel ír.
Az I. cikk (1) bekezdése a következő: „AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége”. – Itt ugyancsak értelmetlen a végig nagybetűs írás, ez semmivel sem több, nem is kifejezőbb, mint az egyszerű kisbetűvel írás, de szegény „író” ezúttal is azt hitte, a nagybetűs írással az ember iránti tiszteletét demonstrálhatja…
Az 1. cikk (1) bekezdése szerint „MAGYARORSZÁG legfőbb népképviseleti szerve az Országgyűlés”. – Hogy miért itt is a végig nagybetűs írás? Nos, ez biztosan óriási ostobaság, kár is keresni bármiféle magyarázatot… Az Alaptörvényben ugyanis ez előtt pontosan ötvenötször, utána pontosan tizenhatszor szerepel úgy, hogy csak a kezdőbetű nagy! (Nem vagyok lázas beteg, mazochizmus sem kerített hatalmába; nem is ceruzával húzgáltam át a már számba vett szavakat, hanem a számítógép erre alkalmas programját használtam, természetesen a kisbetűs kezdetűket [magyarországi] nem számoltam közéjük.) Így aztán, persze, azt sem érdemes kérdezni, hogy miért éppen a legfelsőbb népképviseleti szervvel kapcsolatban írták így országunk nevét…
S amikor már minden ez irányú reményemet vesztve szombaton elmeséltem e „felfedezésemet” klubtársaimnak, az idegsebész-ideggyógyász professzor azonnal megadta a „magyarázatot”: észre kellett volna vennem, hogy itt éppen az 56. előfordulásakor van végig nagybetűkkel írva Magyarország, ez tehát tisztelgés 1956 emléke előtt…! – Bravó, Professore, ez valóban lenyűgöző magyarázat!
Bizony, nehéz elhinni, hogy ezt nem tudta senki …!
Persze, mindez semmiség! – Vagy talán mégsem? (Erre utal a címben a felkiáltójel utáni kérdőjel…)
