A húszegyhéhány évvel ezelőtt kezdődött magyarországi rezsimváltás óta rendre fölhorgadnak a politikai viták arról, hogy mi történjen az országgyűlési képviselőcsoportból (frakcióból) kilépő (kizárt) képviselő mandátumával.
2011 októberében Gyurcsány Ferencék tízen kiváltak az MSZP-ből és új frakciót akartak alapítani az Országgyűlésben. – Ennek kapcsán, a 2011. november 11-i bejegyzésemben (Gyurcsányék „frakciója”…) már utaltam a frakció lényegére, s ezzel összefüggésben a frakcióból kilépett/kizárt képviselők közjogi helyzetére. Az erre vonatkozó külföldi szabályozások közül kettőt idéztem is (az egyszerűség kedvéért megismétlem):
Portugália alkotmánya
163. cikk. Elvesztik mandátumukat azok a képviselők:[…]
c) akik egy másik párt tagjainak sorába lépnek, mint amelyik képviseletében indultak a választásokon;
Törökország alkotmánya még keményebb.
[A török nagy nemzetgyűlési tagság törlése]
84. cikk. A tagok összlétszáma abszolút többségének szavazatával megszűnik annak a tagsága, aki a mandátumáról lemond, valamely büntetendő cselekménye miatt, amely a Török Nagy Nemzetgyűlés tagjává választását kizárja, elítélik, gondnokság alá helyezik, a pártjából kilép és másik pártba lép be, vagy a miniszteri tisztségtől eltekintve a választások alatt a Minisztertanácsban tisztséget vállal, valamely, a tagsággal összeférhetetlen tevékenységet végez, vagy a Gyűlés munkájától távol marad igazolatlanul egy hónapon belül összesen 5 ülésnapon.
A pártból kilépő képviselőt a következő választáson nem jelölheti egyetlen, a kilépéskor létező párt központi szerve sem.
Ezekből világos, hogy az idézett alkotmányok alapján föl sem merül, hogy a kilépett (kizárt) képviselők a mandátumukról maguk dönthetnek, hanem egyértelműen elveszítik azt.
Közismert, hogy nálunk a képviselő a frakció-tagságának megszűnése esetén fél évig függetlennek tekintendő, s csak ezután csatlakozhat valamely (már meglévő!) frakcióhoz.
Külön föl kell hívni a figyelmet, hogy „új frakciót” még ekkor sem alakíthatnak, ugyanis
Képviselőcsoport alakítására a képviselők előző általános választásán országos pártlistát állító és mandátumot szerző, ugyanazon párthoz vagy annak jogutódjához tartozó képviselők jogosultak;
az „új” párt pedig nyilvánvalóan nem állított az előző általános választáson országos listát...
Mivel az előbb idézett (portugál és török) példa szerint megszűnik a képviselő e minősége, hazánkban pedig megmarad a mandátuma, érdemes ennek elvi alapjait megnézni., hiszen napjainkban ismételten fölmerült, hogy „visszaadják-e” megbízólevelüket az LMP-ből (Lehet Más a Politika) kilépettek. – Ők, persze, nem akarnak lemondani mandátumukról, mondván, hogy (bár eredeti pártjukon kívül, de) továbbra is pontosan tudják képviselni a választóik érdekeit.
A képviselők a választások révén jutnak mandátumhoz. A szavazók elvileg a pártok programjait ismerve döntenek, s ennek végeredménye alapján alakul ki a parlament összetétele, mint a 2010-es választások alapján hazánkban így:
|
Párt(szövetség) |
elért % |
kapott mandátum |
|
FIDESZ-KDNP |
67,88 |
262 |
|
MSZP |
15,28 |
59 |
|
JOBBIK |
12,18 |
47 |
|
LMP |
4,15 |
16 |
|
FÜGGETLEN |
0,26 |
1 |
|
FIDESZ-KDNP-MVMP |
0,26 |
1 |
|
összesen |
100,01 |
386 |
A táblázatból látszik, hogy a választók akarata: az LMP-t a képviselők 4,15 %-a adja, azaz programját 16-an igyekezzenek megvalósítani.
Ha tehát ezt az arányt (létszámot) bárki, bármilyen okból megváltoztatja, az a választók kifejezett akaratát „másítja” meg. Olyan más programot érvényesít ugyanis, amilyet a szavazók korábban nem ismertek, nem is akarhattak! – Ne legyünk farizeusok! Az egyszerű „névváltoztatásra” hivatkozni nem túl elegáns dolog; ha nem más a program, akkor nem kell elhagyni a választási programot teljesíteni igyekvő frakciót, ha meg más, akkor nincs választói legitimáció!
Ha a frakciót elhagyó képviselő lemond a mandátumáról („visszaadja”), akkor ezzel lehetővé válik, hogy az adott párt a listájáról mást delegáljon helyébe a parlamentbe, vagy időközi választáson újra szavazhassanak a választók; ha viszont „magával viszi”, akkor ezzel csökkenti az adott párt képviselőinek arányát (számát) az Országgyűlésben, ami nyilvánvalóan ellentétes a választói akarattal!
Megjegyzem, a képviselő az esküjében is vállalta a választói akaratához való hűséget...:
„...esküszöm, hogy képviselői tisztségem ellátása során hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek; az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom, a tudomásomra jutott titkot megőrzöm; munkám során választóim akaratához és megbízatásomhoz híven, lelkiismeretesen járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam, népének boldogulását elősegítsem.
(A képviselő meggyőződése szerint)
Isten engem úgy segéljen!”
Az a képviselő tehát, aki frakció-tagságának megszűnésekor nem „adja vissza” mandátumát, még az esküjét is megszegi, jóllehet jogunk az „esküszegést” nem szankcionálja. (Ha valaki netán meghökkent, hogy az eskü szövegében 2013 februárjában is szerepelnek a „Magyar Köztársaság” és az „Alkotmány” kifejezések, az jól vette észre, hogy ezek „véletlenül” benne maradtak a Házszabály hatályos szövegében is...)
Mindezekből világos lehet, hogy a mandátum nem a képviselőé, azzal nem rendelkezhet szabadon, s mivel nálunk nincs jogszabályi rendelkezés a frakciót elhagyó képviselő mandátumáról, ezért, ha „emberi gyengesége” miatt ragaszkodik annak megtartásához, ilyen indok alapján őt attól megfosztani nem lehet.
