Az egyik ismert ismert lapban jelent meg a közelmúltban az az írás, amelynek most egy kis részletét közöljük (a bibliográfiai adatait megőriztem!):
... Bár tavaly a párt plakátkampánnyal igyekezett felhívni magára a figyelmet, legfeljebb a Facebookon van jelen a szervezet, illetve a közmédiában, amely gyakran invitálja beszélgetésre Fodor Gábort. Az MLP-t az FB-n 6,5 ezren lájkolták, Fodort 9,6 ezren (összehasonlításképp: Orbán Viktor 204 ezernél, Bajnai 94 ezernél, Mesterházy 88 ezernél, Gyurcsány 79 ezernél tartott kedden). A pártok összefogásról kiposztolt képét kedd estig összesen 174-en lájkolták.
Féltek Fodor trollkodásától?
„Fodor élvezi a jobboldali média támogatását, melynek segítségével széttrollkodhatná a most nehezen összehozott megállapodást, azzal roadshow-zva a köztévében és a Hír Tv-ben, hogy nem is teljes az összeborulás, a liberálisokat kihagyták” – ezzel indokolta egy, az MSZP-t a kampányban irányító testület (ovb) egyik tagja az MLP elnökének bevonását. „PR-politizálás, szépségtapasz, a pártunk vezetése ezzel azt üzente, hogy teljes az összefogás” – ezzel magyarázta egy másik befolyásos szocialista.
Ne legyen kétségünk: a szerző marha (modern, felvilágosult, haladó stb. – a nem kívánt szó/szavak/ törlendő/k/, és ezzel egyidejűleg a zárójel is...!), ezért használja a legmodernebb, mai (sőt, holnapi?) kifejezéseket!
Másrészt, persze, a „produkciója” nem túl színvonalas voltát, mondhatni, szürkeségét „kommunikálja”, hogy „tök” laposan fejezi ki magát a szűk, „up to date” szókincse miatti ismétléseivel: lájkol, trollkodik.
Az pedig egyenesen az újságírás terén megnyilvánuló „tudáshiányt” jelzi, hogy olyan rövidítést is alkalmaz (ovb), ami nem annyira közismert, mint pl. a politikai pártok nevének betűjelzése. Ezt illene – általában az első előfordulásakor – feloldani, azaz megadni a teljes formuláját, esetleg a magyarázatát is (itt pl. ezt: országos választási bizottság), hogy ne tűnjön úgy, mintha alacsony lenne a szerzőnél az IQ.
Félő, hogy szaporodnak valamiféle, tartalmukban primitív, és „humorukban” még inkább színvonaltalan, hetyke pökhendiséget sugárzó jelenségek! Mert minek lehet minősíteni a televízióban sugárzott azt a reklámot, amelyben egy roppant művelt ifjú olyasmivel henceg a nyilván buta, sötét vidéki „öreglányoknak”, hogy szélessávú programot dolgozott ki nekik, mert a széles sávon több lekvár elfér...? – He-he-he, ha-ha-ha – de „lyót röhöktem” a reklám-szagember szellemességén!
Ja, ha még nem mondtam volna: intelligence quotient.
